Vers

„Felhőktől nehezűl az ég, feketeség terjeng az erdők alatt, retteg tán, aki egymagába halad itt, Rádhá, no hívd vissza őt!” Így szól Nanda parancsa, hát megy a leány, s indák, virágok között kezdődnek Jamuná partján a szeretők mélytitkú játékai.

Halld: Visnu s asszonya szerelmi tüzét imádva,
nyájas beszédüket imé Dzsajadéva mondja,
Laksmí elébe leborul e királyi táncos:
lelkének árjait az isteni Szó színezze. bővebben…

Móhan Ráná: Kupola, Eső

Hindí, Móhan Ráná, vers

(Négyesi Mária fordítása)

Kupola

Az ablak mellett
szoktam üldögélni
ott született meg ott benn
a kötődés
egy távoli képek közül
felderengő kupolából

ha sokáig
nem hallom hogy a nevemet
kiáltják
egy másik szobából udvarról
vagy ajtóból

ha nem hallok
bensőmben
sem hangot sem suttogást
ha föleszmélek bővebben…

Versek

angol, vers, Vikram Széth

(Dezső Csaba fordítása)

Fogadás a British Museum leghosszabb ideje alkalmazásban álló
olvasótermi munkatársának nyugdíjba vonulása alkalmából
(Party for the Retirement of the Oldest-Serving British Museum
Reading Room Book Attendant)

Igen, kellemesen telt, köszönöm,
Az elmúlt negyven … ötven év. Bizony,
Az idő elrepül, és sorra jön
Megannyi változás, míg egy napon
Már furcsa a világ. De ez a hely
Nem változott. Bár a világitás
Valóban új, s a táskákat be kell
Mutatni … Mégis eltűnt egy és más.
Marx? … Marx? … Igen, ismerős ez a név,
A 10 / A-ban ült, idősebb úr,
Folyton folyvást csak írt, eltelt sok év,
Ő egyre írt, és nem csak angolul,
Míg egyszer aztán elment, s úgy hiszem
Nem hallott róla többé senki sem. bővebben…

Prajág Sukla: Éjjel a fánál; Az egész élet; Kalkutta

Hindí, Prajág Sukla, vers

Éjjel a fánál

Éjjel a fánál szentjánosbogarak csillognak,
Csillagok ragyognak.
Éjjel a fánál félálomban nyugszik a homály.
Gyermekkor.
Éjjel a fánál tört álom-korsó.
Éjjel a fánál kimerültség.
Levegőég.
Éjjel a fánál csomag –
ottfelejtve.
Éjjel a fánál jelek –
felismerni a nappalt. bővebben…

Agjéj: Én láttam; Elrepül a madár

Agjéj, Hindí, vers

Én láttam

Én láttam:
egy vízcsepp
egyszercsak elszállt a tengeri habtól,
tűnő tüzet kapott
a hulló esteli naptól…
és rám világlott:
a felfénylő elválás
megváltás
a múló pillanattól.

Balogh Dániel fordítása hindiből bővebben…

Szítákánta Mahápátra: Reggel, monszun idején; Ködös téli reggel

Egyéb nyelvek, Szítákántha Mahápátra, vers

Reggel, monszun idején

Itt a monszun,
az esők mennydörgő ideje;
a felhők üstdobjai dübörögnek, és beleremeg a reggel.

A kapu kék névtábláján
elmosódott fehér betűk,
mert lágy felhőujjak folyton tapogatták.
Ez az esős évszak.

Bőrig ázott gyerek baktat az iskolába maga.
Az út mentén minden ház
kapuja, ablaka zárva.
Mintha időtlen idők óta
nem lenne senki e zsupfedele-vesztett városrészen.
Mintha az esőtől félve
erre-arra
cikázna a villám
a tornyosuló koromfekete felhők kovácsműhelyében. bővebben…

Rabíndranáth Thákur: Betegágyban

bengáli, Rabíndranáth Thákur, vers

Az istenek táncestjén
ha egy apró pillanatra is
a fáradt táncosnő Urvasi
elvéti a ritmust,
a király nem bocsát meg.
Korábbi hírnevét
átok mögé száműzi:
a véletlen hibát a menny sohasem tűri el.
Az emberek udvarában,
itt is él a menny példája.
Ezért bizonytalan a költészetem,
ahogy véget ér a forrón izzó nap:
ki tudja, feledékenységből nem véti-e el a lépést?
Hírüket vesztett szavaim
a nagyúr lábához helyezem,
hogy kötelék nélkül indulhassak:
vágytalan szerzetes a lenyugvó nap vöröslő fényében.
Az érzéketlen jövő, tudom, észrevehetelenül elrabolja majd
hírnevem kincsét:
akkor hát ma tegye meg az első lépést.

Udajan, 1940. nov. 21., reggel. bővebben…

N. Gópi: Ének a vízről – 1

Egyéb nyelvek, Gópi, vers

Miféle teremtésből
zúdul alá a kavargó víz?
Micsoda felfoghatatlan
kiterjedéseken
utazik át!
Micsoda űrökön túlról
hozza a tisztára mosott, ősi hangokat!

A szót hallva mindjárt eső áztat; és bizsergő
öröm jár át minket, mikor kimondjuk: víz.
A vízből élünk, csak a vízből,
és az örök élet fénye ragyog bennünk.
Három atomnyi
elragadó gyöngyszem
pottyan elénk.
Tenyerünkbe végtelen víztömeg
hull morajló hullámokkal. bővebben…

Dzsibanánando Dász versei

Dzsibanánando Dász, Egyéb nyelvek, vers

BANALATÁ SÉN

Ezer éven át vádoroltam a föld útjain,
A Szinhala tengertől sötét éjben a Maláj óceánig
Sokat bolyongtam. Ott voltam Bimbiszára és Asóka
Ködfakó világában. És a sötétben még messzebb: Vidarbha városában.
Én, e fáradt lélek, körülöttem habzó életóceán.
Egy pillanatra békét adott a nátóri Banalatá Sén.

Sötét haja a hajdani Vidisá éje,
Arca Srávasztí műremeke. Mint mikor távol vizeken
Kormányavesztett eltévedt hajós
Szemébe tűnik a Fahéj-sziget zöld országa,
Úgy néztem rá a sötétségben; és ő kérdezett: „Merre járt ilyen sokáig?”
Szemét rámemelte mint madárfészek, a nátóri Banalatá Sén.

A nap teltével mint harmat zaja
száll le az éj. A sas letörli szárnyáról a tűző nap szagát,
és mikor kialudtak a föld fényei, előkészíti a szentjánosbogárszerűen
fel-felcsillanó kéziratot egy történetre.
Minden madár, minden folyó hazaér, és vége az evilági adás-vevésnek;
És nincs más, csak sötétség, és szemben Banalatá Sén. bővebben…

Kunvár Nárájan

Hindí, vers

Egy furcsa nap

Ma egész nap odakint jártam,

és nem történt semmi baj,

ma egész nap emberekkel találkoztam,

és sehol nem aláztak meg.

Ma egész nap igazat mondtam,

és senki nem vette rossz néven.

Ma megbíztam mindenkiben,

és sehol nem vertek át.

És az volt a legnagyobb csoda,

hogy hazatérve nem valaki mást,

önmagamat találtam,

sértetlenül. bővebben…