Beszélgetés dr. Aradi Éva fordítóval

Hogyan kerültél kapcsolatba a fordítással? Miért kezdtél el az indiai irodalommal foglalkozni?

Indiában a Bháratíja Vidjábhavanban tanultam hindít. Volt két tanárom, az egyikük a nyelvet és irodalmat, a másikuk pedig a történelmet tanította. Tőlük nem csak a nyelvet, hanem egész Indiát megtanultam. Az egyiknek egy Bombay-ben élő híres költő volt a barátja, együtt jöttek el hozzánk látogatóba. Ő még inkább a „régies” költők közé tartozott. A hagyományos hindí vagy hindusztáni költők még énekelték a verseiket, és ő is ilyen volt. Állítólag nálunk még Balassi is énekelte a verseit. Több költőversenyen is részt vettem, a modern költők szavaltak, a többiek pedig énekeltek, és ez engem nagyon megérintett. Énekelni nem tanultam meg persze, de nagyon jó versek voltak ezek a dóhák, vagyis kétsoros, időmértékes versek. Egy Misra nevű költő műveit kezdtem el fordítani a tanáraim segítségével, mert ezeket könnyebbnek éreztem, mint a modern verseket. Ezek főleg nyers fordítások voltak. Később Kabírt fordítottam, aki majdnem mindent feltételes módban írt, és a hindusztáni feltételes mód nagyon nehéz. Kabírnál látszik, hogy takács ember volt, kaszton aluli, aki Benáresz utcáin élt. A versei nagyon életszerűek. Az első verse erősen megmaradt bennem, ez két dóhából, négy sorból állt, és valahogy így hangzik: Ne nézd a tudós származását, csak az eszét nézzed, Mert a fa kérgét sem nézzük, amikor a gyümölcsét esszük. bővebben…

Beszélgetés dr. Négyesi Mária indológussal.

Hogyan került kapcsolatba Indiával, az indológiával és az indiai irodalommal?

Legelőször fizikus szerettem volna lenni. Imádtam a fizikát meg a kémiát, csak nem vettek föl oda, viszont helyette felvettek orosz tagozatra, amitől nagyon boldogtalan voltam, de akkoriban az volt, ami volt. Így orosz szakos lettem, és mellette elkezdtem latint is tanulni. Telt-múlt az idő, és szép apránként kialudt a kémia iránti vágyam, helyette megjelentek a nyelvek, hiszen már korábban is érdekeltek. Keresztanyám nyelvtanár volt, és egész pici koromtól kezdve több nyelven beszélt hozzám, mondta, hogy ezt így hívják, azt úgy hívják, és nagyon izgalmas volt, hogy ezek a szavak hasonlítanak egymásra. Indoeurópai nyelveket tudott a keresztmama. És ott a krumplipucolás táján kezdődött a nyelvek iránti érdeklődésem. Mire befejeztem a gimnáziumot, evidens volt, hogy latint és oroszt fogok tanulni. A felvételi tájékoztatót kinyitva olvastam, hogy mi mindent lehet B szakként tanulni az ELTÉ-n. Ott szerepelt az indológia, és az  megtetszett. Az első szanszkrit órán nem értettem egy szót sem, és nagyon felhúztam magam, hogy semmit nem értek az egészből. Egész héten fonetikát tanultam, és próbáltam rájönni, miről is van szó.  Ebből a „jusztis”-ból lett az indológia, meg akartam mutatni, hogy engem innen nem lehet elgyötörni. bővebben…