Bhúpi Sércsan

Nepál Tibettel határos, és a tibeti kultúrához kötődő Musztáng tartományában gazdag kereskedőcsaládban született, majd India egyik legkiemelkedőbb hagyományos kultúrközpontjában, Benáreszben tanult. Periférikus származása és külföldi tanulmányai ellenére Sércsant a nepáli hazaszeretet egyik legnagyobb költőjének tekintik. Indiai tanulmányai során közel került a kommunizmushoz, első köteteit még ez az eszmerendszer hatja át. Mint lapszámunk több szerzője, ő is megjárta a börtönt, majd később magas állami kitüntetésben részesült. Kenyerét nem főállású íróként, hanem a családi vállalkozás irányítójaként, és építési vállalkozóként kereste. A hatvanas években kiábrándult az izmusokból, 1969-ben megjelent prózavers-kötete új korszakot nyitott. Verseinek egyszerű, minden nepáliul tudó ember számára könnyen hozzáférhető nyelvezete, néha szenvedélyes, máskor humoros hangvétele a nepáli szabadvers legsikeresebb költőjévé tette Sércsant. Mint a Vak ember a forgószéken kötetben megjelent Hajnali pofon is bizonyítja, Sércsan a mindennapok apró-cseprő dolgait is képes az egyéni mulandósággal szembeállítani, ugyanakkor iróniájával szemlélni.

Műveiből

Hajnali pofon

Minden nap
lopva jön, mint a tolvaj,
és kicsit kifacsar a hajnal.
Napsugarak érintésére ébredek,
és látom kelet szabályosan mosott,
hófehéren ragyogó fogait,
és lelkem legmélyét
alig észrevehető, ám éles ütés éri.
Ó, életem egyre fogy!
Minden nap egyformán, akár a fogkrém.

                                   Bangha Imre fordítása nepáliból

Megjelent: Kortárs indiai irodalom. Nagyvilág. Világirodalmi folyóirat. 2010/10. Budapest