(Dezső Csaba fordítása)
Fogadás a British Museum leghosszabb ideje alkalmazásban álló
olvasótermi munkatársának nyugdíjba vonulása alkalmából
(Party for the Retirement of the Oldest-Serving British Museum
Reading Room Book Attendant)
Igen, kellemesen telt, köszönöm,
Az elmúlt negyven … ötven év. Bizony,
Az idő elrepül, és sorra jön
Megannyi változás, míg egy napon
Már furcsa a világ. De ez a hely
Nem változott. Bár a világitás
Valóban új, s a táskákat be kell
Mutatni … Mégis eltűnt egy és más.
Marx? … Marx? … Igen, ismerős ez a név,
A 10 / A-ban ült, idősebb úr,
Folyton folyvást csak írt, eltelt sok év,
Ő egyre írt, és nem csak angolul,
Míg egyszer aztán elment, s úgy hiszem
Nem hallott róla többé senki sem.
————————-
Ülj le
(Sit)
Ülj le, kávézz velem, a munka várhat még.
Huszonhat vagy: ráérsz, hogy éld az életed.
Ne sziporkázz, elég most néhány semmiség:
Viszonzom majd, vagy nevetek válasz helyett.
A világ csüggesztő, túl elvont, ködszerű.
Húsz percet tölts velem, és már enyém a nap:
Ülünk a fényben, míg köröttünk gombszemű
Csókák bámulnak és te karnyújtásra vagy.
———————–
Az isteni szeretetről
(God’s Love)
Örülhetsz, hisz Isten szeret,
Legalábbis ha szereted,
S ha jellemed is egyenes —
Így mondják. Így volna helyes.
————————–
Az ajtó
(Door)
Egy ajtóról szól minden egyes álma,
Melyen sok éve kopogott s bement.
De nem emlékszik városra, utcára…
Miért kopogott? Mi volt odabent?
—————————
Mikor aludni mész
(All you who sleep tonight)
Mikor aludni mész,
S kit szeretsz, nincs veled,
Hogy megfogd, nincsen kéz,
Csak űr fejed felett —
Tudd, hogy nem vagy magad,
Veled sír a világ,
Van, ki ma éjjel, s van,
Ki egy életen át.