Szítákánta Mahápátra (1937–)
A kortárs orijá irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Hagyománytisztelő hindu családból származik, magasrangú tisztviselőként dolgozott az adminisztrációban. Verseiben az európai, a hindu és az Orisszá állam területén nagy számban élő törzsi népek költészetét ötvözi. Az európai irodalom hatását a legvilágosabban a szabadvers formája, a szimbólumhasználat és a szürrealista képzettársítás mutatja. Mahápátra szimbólumai mégsem elsősorban „eredeti” szimbólumok, hanem szakrális vagy mitologikus helyek, személyek vagy képzetek felidézései. Az európai és a hindu hangok mellett egy harmadik szólam is felfedezhető Mahápátra költészetében: a hinduizmuson többé-kevésbé kívülálló indiai törzsi kultúráé. A törzsi népdalokból tanult csiszolatlan nyelv és érzékletes képhasználat teszi különösen kézzelfoghatóvá verseit.
Műveiből
Szítákánta Mahápátra: Reggel, monszun idején; Ködös téli reggel
Reggel, monszun idején
Itt a monszun,
az esők mennydörgő ideje;
a felhők üstdobjai dübörögnek, és beleremeg a reggel.
A kapu kék névtábláján
elmosódott fehér betűk,
mert lágy felhőujjak folyton tapogatták.
Ez az esős évszak.
Bőrig ázott gyerek baktat az iskolába maga.
Az út mentén minden ház
kapuja, ablaka zárva.
Mintha időtlen idők óta
nem lenne senki e zsupfedele-vesztett városrészen.
Mintha az esőtől félve
erre-arra
cikázna a villám
a tornyosuló koromfekete felhők kovácsműhelyében. bővebben…