Bibhútibhúsan Bandjópádhjáj (1894–1950)
A XX. századi bengáli próza egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek önéletrajzi fogantatású regénye a magyarul is olvasható Pathér páncsáli: ének az útról (1928) szolgált alapul Szatjadzsit Ráj azonos című világhírű filmjéhez (1955). Bibhútibhúsan Bandjópádh
jáj tizenhat regény szerzője. A szintén önéletrajzi fogantatású Áranjakot 1931 és ’39 között írta, és a Bengáltól nyugatra fekvő Bihár tartomány azóta kivágott erdőségeinek életét mutatja be benne. A szerző korábban egy földesúri erdőség intézőjeként maga is hosszú időt töltött ezen a vidéken. A regény állításával ellentétben a szantál felkelés 1855 júliusától 1856 májusáig tartott, és vezetői Szidhu és Kánhu Murmu voltak, akik a britek és a velük szövetséges indiai földesurak és pénzkölcsönzők ellen emeltek fegyvert.
Műveiből
Bibhútibhúsan Bandjópádhjáj: Áranjaka – Az erdő könyve
Bibhútibhúsan Bandjópádhjáj: Áranjaka [1] – Az erdő könyve
1
Érdekes élményben volt részem.
Hírt kaptam, hogy a móhanpurái védett erdőtől tizenöt-húsz mérföldnyire délre nagy kiterjedésű szála- és ébenfaerdőt árverez el a Körzeti Adóbeszedő Hivatal. Azonnal megsürgönyöztem a központi irodának, és postafordultával azt az utasítást kaptam, hogy licitáljak rá.
Előtte azonban szükséges volt saját szememmel is megtekintenem. Míg nem tudom, mi van benne, nem vagyok hajlandó licitálni. Közel volt az árverés, így mindjárt a választávirat kézhez vételének másnapján útra keltem. bővebben…