Szaádat Haszan Mantó (1912–1955)
Novelláival lett a XX. századi urdú próza vitathatatlanul legnagyobb alakja. Pandzsábban született, kasmíri eredetű családban. Az 1940-es évek első felében a bombayi filmiparban dolgozott, majd az ország kettészakadása után Láhórba költözött. Az India kettészakadását kísérő hindú-muszlim zavargások őrülete ihlette leghíresebb elbeszéléseit. Számos novellája a közép- és alsó osztálybeli vagy éppen társadalmon kívüli emberek szerelmét és szexuális életét ábrázolta akkoriban oly meglepő nyíltsággal, hogy szabadosság vádjával többször is perbe fogták. Élete utolsó éveit a cenzúrával, az anyagi nehézségekkel és az alkoholizmussal vívott küzdelem jellemezte.
Műveiből
Szaádat Haszan Mantó: A királyság vége
(Dezső Csaba fordítása)
Megcsörrent a telefon. Épp mellette ült, hát felemelte a kagylót, és beleszólt:
– Halló, itt a 44457.
– Elnézést… – mondta egy vékony női hang a vonal túlsó végén.
Lerakta a kagylót, és újra belemerült a könyvbe. Már vagy hússzor elolvasta – nem mintha valami rendkívüli lett volna benne, csak éppen ez volt az egyetlen könyv ebben a megüresedett irodában. Lapjait megrágták a kukacok.
Egy hete foglalta el az irodát, az egyik barátjáé volt, aki elutazott egy másik városba, hogy egy nagyobb összeget kérjen kölcsön. Neki nem volt hol laknia, ezért ideiglenes jelleggel átköltözött a járdáról ebbe az irodába, és egy hét alatt az itt található egyetlen könyvet vagy hússzor elolvasta.
Teljesen egyedül volt az irodában. bővebben…
Szaádat Haszan Mantó: Fekete széljegyzetek
(Négyesi Mária fordítása)
(ajánlás)
Annak az embernek, aki szóba hozva a maga véres cselekedeit így szólt:
– Amikor lecsaptam egy öregasszonyt, úgy tűnt, gyilkolok…
A tudatlanság haszna
Valaki meghúzta a ravaszt – a golyó nagy csattanással kilőtt a pisztolyból.
Az ablakból kibámuló férfi azon helyt kettévált.
Kis idő múlva a ravasz ismét mozdult – a második golyó zümmögve húzott el.
Az utcán felhasadt a vízárus bőrtömlője. Arccal előreesett, és ömleni kezdett a vére a tömlő vizével keveredve.
Harmadszor moccant a ravasz – célt tévesztett, a golyó egy nedves falba fúrodott.
A negyedik golyó egy öregasszony hátába talált, fel se tudott kiáltani, nyomban meghalt.
Az ötödik és a hatodik hiába szállt – nem ölt, nem sebesített meg senkit. bővebben…
Szaádat Haszan Mantó: A bajusz
(Négyesi Mária fordítása urdúból)
Ha a Fárasz Roadról befordul abba az utcácskába, amelyiknek Fehér sikátor a neve, nos, a legvégén néhány étkezdét talál – persze Bombayban minden lépésre jut egy falatozó –, de azok, amelyekről beszélek, azért különlegesek, mert történetesen abban a negyedben találhatók, ahol a legkülönfélébb prostituáltak laknak.
Időtlen ideje, nagyjából húsz éve annak, hogy ezekbe az étkezdékbe járok enni meg teázni. Ha kilépünk a Fehér sikátorból, a Playhouse következik, ahol egész nap áll a bál, egymás után mennek a filmek. A negyed minden kis utcájában négy-öt mozi van, és a bejáratuk előtt fülsiketítő csengőszóval invitálják a nézőket:
– Gyertek, gyertek… Csak két áná… Első osztályú szórakozás… Két ánáért… – Megesik, hogy a csengettyűsök erőszakkal taszigálják az embereket befelé. bővebben…