(Négyesi Mária fordítása)
(ajánlás)
Annak az embernek, aki szóba hozva a maga véres cselekedeit így szólt:
– Amikor lecsaptam egy öregasszonyt, úgy tűnt, gyilkolok…
A tudatlanság haszna
Valaki meghúzta a ravaszt – a golyó nagy csattanással kilőtt a pisztolyból.
Az ablakból kibámuló férfi azon helyt kettévált.
Kis idő múlva a ravasz ismét mozdult – a második golyó zümmögve húzott el.
Az utcán felhasadt a vízárus bőrtömlője. Arccal előreesett, és ömleni kezdett a vére a tömlő vizével keveredve.
Harmadszor moccant a ravasz – célt tévesztett, a golyó egy nedves falba fúrodott.
A negyedik golyó egy öregasszony hátába talált, fel se tudott kiáltani, nyomban meghalt.
Az ötödik és a hatodik hiába szállt – nem ölt, nem sebesített meg senkit.
A lövöldöző zavarba jött.
Váratlanul feltűnt az utcán egy rohanó kisfiú.
A pisztolyos férfi ráirányította a fegyver csövét.
Megszólalt a társa:
– Ezt most miért csinálod?
– A pisztolyos visszakérdezett:
– Miért?
– Hisz nincs több golyód.
– Maradj csöndben…Mit tudja azt egy ilyen kisgyerek.
Vigyázat!
A fosztogató
a ház tulajdonost
nagynehezen előcibálta a házból.
Az leporolta a ruháját, megállt
és így szólt a csőcselékhez:
– Üssetek agyon, de megnézheti magát,
aki a pénzemhez akar nyúlni…
Veszteséges üzlet
A két barát tíz-húsz lány közül közösen kiválaszott egyet és 42 rúpiáért megvásárolta.
Miután vele töltötték éjszakát, az egyik férfi megkérdezte a lányt:
– Hogy hívnak?
Amikor a lány megmondta a nevét, a férfi zavarba jött.
– Nekünk azt mondták, hogy te a másik valláshoz tartozol!
– Hazudtak – felelte a lány.
Ezt hallva a férfi a barátjához rohant, és azt mondta:
– Átvert bennünket az a gazember… A saját vallásunkhoz tartozó lányt adott ide nekünk… Gyere, vigyük vissza!
Az állat
A férj-feleségnek nagy nehézségek árán sikerült némi holmit megmentenie.
Volt egy fiatal lányuk, semmi hír róla.
Volt egy pici lányuk, az anya szorosan a mellére ölelte.
Volt egy barna bivalytehenük, a zavargásban valaki elhajtotta.
Volt egy tehenük, az megmaradt, de a borja elveszett.
A házaspár, a kislány és a tehén elrejtőztek egy helyen.
Sötét éjszaka volt.
A kislány ijedtében sírva fakadt: a némaságban mintha dobolásba fogna valaki.
Az anya rémületében a kislány szájára rakta a kezét,
nehogy az ellenség meghallja. A hang elfúlt – az apa
óvatosságból egy vastag, nehéz takarót dobott a kislányra.
Ahogy egy kicsit odébb mentek, távolabbról egy borjú hangja hallatszott.
A tehén hegyezni kezdte a fülét – felkelt és mint egy őrült, bőgni kezdett,
megpróbálták elhallgattatni, de mindhiába…
A zajt hallva az ellenség közelebb jött.
Fáklyák tűntek elő.
Az asszony méregbe gurulva mondta a férjének:
– Minek cipelted magaddal ezt az állatot?
Szívesség
– Ne öld meg
a lányomat
a szemem láttára …
– Hallgass rá, na…
Ha lehúztad a ruháját,
hajtsd át oda…
Egyenlőség
A házából minden szükséges dolgot
egy teherautóra rakatott,
és éppen egy másik városba
tartott, amikor
néhány ember megállította
az úton.
Egyikük mohó pillantást vetett a kocsin levő holmikra:
– Figyelj csak, barátocskám, milyenörömmel viszed ezt a rengeteg poggyászt, amit csak úgy egymagad meglovasítottál meg.
Az ingóságok tulajdonosa mosolyogva válaszolt:
– De uraim, ez mind az én holmim.
– Tudjuk mi azt jól, — nevettek hárman-négyen.
Egy férfi odakiáltott:
– Rabold csak ki! Gazdag ember… Teherautóval jár lopni!
Panasz
Nézd, barátom,
A fekete piaci árat
zsebelted be,
mégis olyan ócska
petróleumot
adtál,
hogy
egyetlen üzlet
sem gyulladt meg…!
Pihenni is kell
– Nem halt meg… Még van benne élet.
– Hagyd a fenébe, haver… Fáradt vagyok.