Kamlésvar (1932. jan. 6 – 2007 jan. 27)

Író, forgatókönyvíró, kritikus, média személyiség. Uttar Pradés államban született, és az allahábádi egyetemen hindít tanult. Több neves folyóirat főszerkesztője, többek között a Nají kahání ’Új novella’ (1963-66) és a Száriká (1967-78) című magaziné. Később a Denik Dzságaran (Éberség (1990-92), majd a Denik Bhászkar (Nap) c. napilap szerkesztője.
Sikeres forgatókönyvíró. Ő volt az első, aki olyan filmsorozatokat írt a tévének, mint a Csandrakántá, A hulladémon 25 meséje. Útjára indította az indiai meséken alapuló első irodalmi tévésorozatot, az ő alkotása az első televíziós film. Az irodalmi műsorokon kívül 7 éven át vezette a Parikramá (Körüljárás) c. társadalmi-kulturális témájú tévés vitaműsort. Több évig volt az Indiai Nemzeti Televízió egyik vezetője.
Az irodalomba egy 1957-ban megjelent novellájával robbant be, azonnal nagy nevet szerezve. Számos novellát és több, mint egy tucat regényt írt. A nají kahání irodalmi mozgalmához tartozik. A mai India társadalmi változásait, a régi értékrend megingását, az új keresését, az új körülmények közé került emberek elanyagiasodását, bizonytalankodását, a nagyvárosokban élők magányát és elidegenedését ábrázolja. Műveinek szereplői átlagos, középosztályi emberek.

Magyarul megjelent művei:
Halál Delhiben. In: Függöny az ajtón. Mai indiai elbeszélők. Szerk. Gáthy Vera. Európa Könyvkiadó 1975. pp. 173-181.

Műveiből

Kamlésvar: Nemcsak a hús

Aradi Éva fordítása

Az orvos megvizsgálta, és bár megnyugtatta, hogy nincs nemi betegsége, de figyelmeztette, hogy a kezdeti tbc tünetei mutatkoznak nála. Felírt neki néhány gyógyszert, vitaminokat, és lelkére kötötte, hogy jobban táplálkozzon.

A kalkuttai városi tanács egészségügyi osztálya minden hónapban megvizsgáltatta a lányokat. Ez alól még megvesztegetéssel sem lehetett kibújni. A lányok természetesen izgultak minden vizsgálat előtt. Akinél nemi betegséget talált az orvos, annak Ibrahím, a tulajdonos kiadta az útját, és mehetett koldulni. Azok a szerencsések, akik megkapták az orvosi igazolást, folytathatták foglalkozásukat. A fiatalabb és csinosabb lányokat Ibrahím a gazdag üzletemberek irodáinak szomszédságában helyezte el, majd ha azok megfelelő pártfogóra találtak, könyörtelenül elszedte bevételük nagyobb részét. bővebben…

Kamlésvar: Halál Delhiben

(Gáthy Vera fordítása)

Mindent a köd leple borít. Már reggel kilenc óra is elmúlt, de egész Delhit bevonja a pára. Az utcák nyirkosak, a fák vizesek. Semmit se lehet tisztán látni. Az élet lüktetése csak hangok formájában jut el a tudatig, hangokban, amelyek betöltik a fület. Az épület minden részéből hangok áramlanak. Mint más napokon, Vászvání szolgája begyújtott a kály­hába, és a tűz zümmögése áthallatszik a falon. A szomszédos szobában Atul Mavání tisztítja a ci­pőjét. Fönt meg a szardárdzsí kenegeti lakkal a szakállát. Ablaka fölött, a függöny mögött a vil­lanykörte úgy ragyog, mint egy óriási gyöngyszem. Minden ajtó zárva, minden ablakon függöny, de az épület minden részében mégis ott az élet lükte­tése. A harmadik emeleten Vászvání becsukta a fürdőszoba ajtaját, és kinyitotta a csapot.

Buszok sietnek a ködön át, súlyos kerekük csi­korgása közeledik, majd elenyészik a távolban. A járdák zsúfoltak, és mégis minden ködbe bur­kolt személy sodródó gyapotpamacsra emlékeztet.

A gyapotpamacsok pedig csendben elmerülnek a homály tengerébe. A buszok zsúfoltak. Az embe­rek a hideg üléseken szoronganak, közöttük egy­-egy figura úgy csüng, mint Jézus a keresztfán: kar­juk kinyújtva, kezükben nem szög van, hanem a busz jeges, fénylő rúdja.

Távolabb az utcán halottas menet közeleg.

Biztos ez az a temetés, amiről az imént olvastam az újságban: „Széth Diváncsand, a Karolbagh ne­gyedből való jól ismert és népszerű üzletember, mágnás, ma este az Irwin kórházban elhunyt. Holt­testét otthonába szállították. Holnap reggel kilenc órakor indul a halottas menet az Árja Szamádzs úton a Pancskuin halottégetőhöz, ahol az utolsó szertartások lesznek.” bővebben…