(Gáthy Vera fordítása)

Pírbux Csaudhurí, fivérei és unokafivérei fenntar­tották a család tekintélyét. Még a legnagyobb szük­ségben is lenézték a kétkezi munkát. A tiszteletre méltó írnoki foglalkozást űzték, és betartották a társadalmi illendőséget. Büszkék voltak nagyap­ukra, Khudabux Csaudhuríra, aki a szomszédoktól kapta a Csaudhurí, azaz törzsfőnök címét. Khudabux Csaudhurí a helyettes felügyelő ma­gas rangjára emelkedett a Városi Adó- és Vámhi­vatalban, de mindenki felügyelőnek szólította. Szép jövedelme volt, és tekintélyes házat építtetett ma­gának. Az akkori időknek megfelelően jó nevelés­ben részesítette mindkét fiát. Pírbux Csaudhurí ap­ja és nagybátyja érettségizett, és mindketten állami állást kaptak. Apjuk a megfelelő időben kiházasí­totta őket, és gyerekeik születtek. Minden jól ment, kivéve, hogy a fiatalokat nemigen léptették elő, és nem kaptak számottevő fizetésemelést.

Az öreg Csaudhurí gyakorta emlegette azokat a régi szép időket, amikor a jó családból származók a nyolcadik osztály elvégzése után helyettes ma­gisztrátusi állást kaptak, és kitűnően dolgoztak.

„Manapság az oktatás hanyatlik – mondta –, most, ha valaki angol nyelven tíz osztályt végez, havi húsz-huszonöt rúpiánál akkor sem ér többet a mun­kája.” Az a törekvése, hogy a fiai jól keressenek, életében nem valósult meg. A jó fizetéstől eltekint­ve Isten kegyes volt a Csaudhurí családhoz. A fel­ügyelő idősebb fiát, Fazal Kurbán Csaudhurít, aki a Vasútnál dolgozott, az ég négy fiúval és három lánnyal áldotta meg, és a fiatalabbnak, Iláhí Kurbán Csaudhurínak is, aki a Postánál dolgozott, négy fia és két lánya volt. A Csaudhurí család a házat „Havélinek” (Udvarháznak) hívta, de a nagy név­től nem lett több hely belül. A felügyelő életében a házat Háremre, azaz női lakosztályra és Baithak­ra, vagyis nappalira osztották, az előbbibe idegen férfi nem léphetett, az utóbbiban fogadták a ven­dégeket. Nyugdíjba vonulása után az öregember napjait egy fonott széken üldögélve töltötte, és ví­zipipáját szopogatta. Eltávozása után, amikor a csa­lád nagyobb lett, a nappalit, amit csak férfiaknak szántak – arisztokratikus luxusként – , az asszo­nyok és a gyerekek is kénytelenek voltak használni, és még így sem volt elég hely. bővebben…