Bhísam Száhní (1915. aug. 8. – 2003. júl. 11.)
Író, drámaíró, fordító. Rawalpindi-ben (a mai Pakisztán területén) született. Az iskolában a hindí és urdú nyelven kívül tanult szanszkritot, egyetemi végzettségét és tudományos fokozatát (PhD) angolból szerezte. Az Indiai Nemzeti Kongresszus soraiban tevékenykedett India függetlenségének kivívásáért. Volt újságíró, majd belekóstolt a színészi mesterségbe is. India kettéosztása után Bombay-ban színész testvére, Balrám segítségével a filmezést is kipróbálta, de nem sok sikerrel járt. 1950-től a delhi egyetemen oktatóként folytatta pályáját. 1957 és 1963 között Moszkvában élt, ahol az Idegen Nyelvű Könyvkiadó alkalmazásában orosz irodalmat fordított hindire. A pragativád egyik élenjáró alkotója. A Haladó Írók Szövetségének és az Afroázsiai Írók Szövetségének is aktív tagja volt. Számos irodalmi díjjal tüntették ki.
Fő műve a Tamasz (Sötétség, 1973) című regény, amely India kettéosztásának testvérháborúba torkolló eseményeit idézi fel. A tömeges lakosságcsere során kirobbant zavargásokban, amelyek több mint egymillió ember halálához vezettek, s mérhetetlen emberi szenvedést okoztak, a kiszolgáltatott emberek sorsát érzékenyen, mély együttérzéssel ábrázolja. A regény alapján filmsorozatot is készítettek.
Színdarabjait nagy sikerrel játszották. Több, mint száz novellát írt, ezek között találjuk a hindí irodalom olyan gyöngyszemeit például, mint az ’Itt van Amritszar’. Ebben az elbeszélésben megmutatja, hogy az emberek egymás elleni heccelésének és a kölcsönös rettegésnek a légkörében hogyan válik egy átlagos ember gyilkossá.
Magyarul megjelent művei:
Vacsora a főnök tiszteletére. In: Függöny az ajtón. Mai indiai elbeszélők. Szerk. Gáthy Vera. Európa Könyvkiadó 1975. pp. 135-145.
Itt van Amritszar. In: Huszadik századi indiai novellák. Szerk.: Greskovits E. Noran Kiadó, Budapest 2008. pp. 109-123.
Műveiből
Bhísam Száhní: Vacsora a főnök tiszteletére
(Gáthy Vera fordítása)
Sámnáth meghívta a főnökét vacsorára. Se ő, se a felesége nem állhatott meg még annyi időre se, hogy letörölje arcáról a verejtéket. Az asszony háziköntösben díszelgett, kócos haját csomóba kötötte, arcán a festék elmázolódott, férje meg papírral és ceruzával a kezében egyik cigarettáról a másikra gyújtott, egyik szobából a másikba rohangált, és egy hosszú listáról pipálgatta ki a tételeket.
Öt órára sikerült az előkészületeket valamelyest rendszerbe terelni. A székek, asztalok, tálalóasztalok, szalvéták, virágok mind szép rendben sorakoztak kint a verandán. A nappali szobában bárt rögtönöztek. Aztán a szobában levő limlomnak estek neki, a szekrények mögé dugták, vagy az ágy alá söpörték mindet. Sámnáth hirtelen újabb problémával találta szemben magát. Mi legyen a mamával? Erre eddig nem gondolt se ő, se a felesége. Sámnáth sarkon fordult, és angolul kérdezte a feleségétől:
– És mi legyen a mamával?
Felesége félbehagyta a munkáját, és töprengeni kezdett.
– Átküldjük a szomszédokhoz, ott töltheti az éjszakát. Majd visszahozzuk holnap. bővebben…