(Négyesi Mária fordítása hindíből)

Ezt az elbeszélést csak ízesíti a történelem, mint ételt a só. Ha történelmi tényeket keresünk benne, legfeljebb maréknyi homok vagy egy oleanderág marad a kezünkben. Összevegyül történelem és álom, valóság és képzelet, tény és mese, s ezzel elkezdődik a Lílá-Játék, feltárul a Káprázat, a Májá világa[1], amelynek megtapasztalása az igazsághoz vezető egyetlen út. Épp annyira igaz hát a Játék s a Káprázat, mint maga a történelem.

Történetünk nagyjából kétszázötven évvel ezelőtt játszódik. Kérdezheti olvasóm, mi értelme ilyen régi dologgal előhozakodni, hiszen kétszázötven év alatt teljesen átalakult a világ. Nincs az a csillagjós, tudós, gondolkodó, filozófus, ópiumszívó, őrült vagy próféta, aki kétszázötven évvel ezelőtt akár csak sejthette volna, micsoda döbbenetes változások mennek majd végbe.

Elvégre nem határtalan a képzelet, szárnytollait az idő ollója is megnyesegeti. Szerencsére; máskülönben elárasztanák a világot a jóslatok, a próféciák, és fű-fa Nostradamusnak képzelné magát. Másfelől, sok minden szemernyit sem változott e kétszázötven év folyamán. Pontosan olyan, mint azelőtt. Közbevetőleg megjegyezhetik: némely tudós téved, amikor azt állítja, hogy véget ért a történelem[2]. Épp ellenkezőleg: szakadatlanul zajlik. bővebben…