Száz hullámot kavar fel futásával
a hullám, mely közülünk fut ki a partra

Nazíri Nísápúri[1]

And with such luck and loss
I shall content myself
Till tides of turning time may toss
Such fishers on the shelf

George Gascoigne[2]

1.

  Nevelőapám, miután magához vett, és nyolc évig nagy szeretettel viselte gondomat, végül arra kényszerült, hogy más otthont keressen nekem. Ezért sem őt, sem engem nem lehet hibáztatni. Korábban meg volt győződve róla, amint én is, hogy ha nyugalmat találok nála, csak egy kis idő kell, és dadogásom hamarosan elmúlik. Ám egyikünk sem számított rá, hogy amint kilépek a házból, magamra vonom a közfigyelmet, ahogy egy bolondot is megbámulnak. A bazárokban az én beszédem váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, és nevettek rajta, akár mulatságos volt, akár nem. Napokon belül odáig fajult a helyzet, hogy már nemcsak a bazárban, hanem otthon is csak az ajkamig, fogamig vagy szájpadlásomig jutottak el a hangok, ha mondani akartam valamit, de ott mindjárt visszaverődtek, bővebben…