Greskovits Endre fordítása

Nagy Akbar új „diadalvárosának” kísérteties homokkő palotái hajnalban úgy festettek, mintha vörös füstből volnának. A legtöbb város szinte már születésekor azt a benyomást kelti, hogy örökkévaló, de Szíkrí mindig olyan lesz, mint a délibáb. Ahogy a nap a zenitre emelkedett, a hőség bunkósbotja a kőlapokat verte, minden emberi fület megsüketített, úgy remegett tőle a levegő, akár egy rémült antilop, és elmosta a határt a józanság meg a mámor, a képzeletbeli és a valóságos közt. bővebben…

Greskovits Endre fordítása

Ritka dolog manapság, hogy egy műnek ennyire kalandos élete legyen, mint A sátáni versek-nek. Persze az ilyesmihez kellenek különleges konstellációk, világpolitikai helyzet, az idők sötétülése meg kinek mihez van fantáziája.
Salman Rushdie-nak ez a harmadik mű-ve. Az első kettővel (Az éjfél gyermekei, Szégyen) sem volt könnyű a helyzet, hiszen az egyik Indiáról szólt, óriási nemzetközi sikert, Booker-díjat kiváltva, a másik Pakisztánról, s egyik országban sem fogadták osztatlan lelkesedéssel a „távolba szakadt” próféta sokszor kemény és húsbavágó szavait. Ez a harmadik született azért, hogy mintegy lezárva a trilógiát, a szerző beszámoljon az őt Keletre és Nyugatra húzó kötelek közti választás lehetetlenségéről. („Ugrálok, horkantok, nyerítek, ágaskodom, rugdo-sok. Kötelek, nem választok köztetek.” – Kelet, Nyugat.) bővebben…

Greskovits Endre fordítása

A nap, amikor Ifjabb elesett, úgy kezdődött, mint a többi: a lüktető hőség robbanásával, vakító napfénnyel, a forgalom árhullámaival, a távolban kántált imákkal, a lenti emeletről fölhallatszó olcsó filmzenével, a szomszéd tévéjében látható „táncbetétek” hangos csípőlökéseivel, gyereksírással, anyai korholással, megmagyarázhatatlan nevetéssel, skarlát köpetekkel, biciklikkel, az iskolás lányok frissen font hajával, erős kávé édes illatával, egy fán megvillanó zöld szárnnyal. Idősb és Ifjabb, e két nagyon öreg ember, kinyitotta szemét a tengerzöld épület negyedik emeleti hálószobájában, a lombos kis utcában, nem messze az Elliot-parttól, ahol aznap este majd összeverődik az ifjúság, ahogy szokott, hogy bemutassa az ifjúság rituáléit, nem messze a halászok falvától, akiknek nincs idejük az efféle haszontalanságokra. A szegények éjjel-nappal puritánok. Ami az öregeket illeti, nekik megvannak a maguk rituáléi, és nem kell estig várniuk. Amikor a nap sugarai átdöfték a rolót, a két öregember feltápászkodott, és szinte ugyanabban a pillanatban kitántorgott a két szomszédos verandára, mint valami régi mese szereplői, akiket csapdába ejtettek a végzetes véletlenek, és akik nem tudják kivonni magukat ezek következményei alól. bővebben…