1

Az istenek táncestjén
ha egy apró pillanatra is
a fáradt táncosnő Urvasi
elvéti a ritmust,
a király nem bocsát meg.
Korábbi hírnevét
átok mögé száműzi:
a véletlen hibát a menny sohasem tűri el.
Az emberek udvarában,
itt is él a menny példája.
Ezért bizonytalan a költészetem,
ahogy véget ér a forrón izzó nap:
ki tudja, feledékenységből nem véti-e el a lépést?
Hírüket vesztett szavaim
a nagyúr lábához helyezem,
hogy kötelék nélkül indulhassak:
vágytalan szerzetes a lenyugvó nap vöröslő fényében.
Az érzéketlen jövő, tudom, észrevehetelenül elrabolja majd
hírnevem kincsét:
akkor hát ma tegye meg az első lépést.

            Udajan, 1940. nov. 21., reggel. bővebben…