Kunvár Nárájan (1927. szept. 19. – )

Indiai költő, író, kritikus. 1951-ben fejezte be egyetemi tanulmányait angol irodalomból Lakhnaúban. Első verseskötete Csakra-vjúh ’Körkörös hadirend’ 1956-ban jelent meg. Egyike volt a Tíszrá szaptak ’A Hetek harmadik kötete’ antológia költőinek, amely 1959-ben követte az experimentalizmusnak nevezett irodalmi irányzatot megnyitó Pehlá szaptak ’Hetek első kötete’ versgyűjteményt. Munkásságáért számos indiai irodalmi díjban részesült; 1995-ben a Koí dúszrá nahín ’Nincs senki más’ verseskötete az Indiai Irodalmi Akadémia díját kapta meg.

1971-ben novellái, 1998-tól pedig több irodalmi kritikákat, illetve esszéket tartalmazó kötete jelent meg. Fordított Mallarme, Kavafisz, Jorge-Lous Borges, Gunter Grass, Tadeusz Rozevicz műveket hindire.

Megkésve érkeztem a világra

megkésve érkeztem a világra

az egész földkerekség
civilizált lett

kivágtak minden erdőt
megöltek minden állatot
megszűnt az eső
és izzott a föld
mint egy tűzgolyó

körös-körül végeláthatatlan
vasbeton dzsungelek nőttek
bennük pár ember bukkant elő:
rendkívül fejlett technikával
csak emberekre vadásztak…

megkésve érkeztem erre a világra

(Négyesi Mária fordítása)

Egy furcsa nap

Ma egész nap odakint jártam,
és nem történt semmi baj,
ma egész nap emberekkel találkoztam,
és sehol nem aláztak meg.
Ma egész nap igazat mondtam,
és senki nem vette rossz néven.
Ma megbíztam mindenkiben,
és sehol nem vertek át.

És az volt a legnagyobb csoda,
hogy hazatérve nem valaki mást,
önmagamat találtam,
sértetlenül.

Folyó a csónakban

folyó
sötét

széles a víz
mély a sötét

alámerült a folyó mélyébe a sötétnek
mindkettőn egyszerre kell átkelni.

Ki tudja túl a sötéten ragyogás van
vagy egy másik sötétség?

Van-e túlsó partja a folyónak
vagy csak víz és víz mindenütt?

Most én vagyok a kapocs –
csónak
folyó
sötétség

s nem tudni
ki merült alá s miben
kinek kell átkelnie s minek a túlpartjára?

Minden rendben

Tegnap ismét gyilkosság történt
különös körülmények között.

Bementem a kórházba,
de az a hely nem kórház volt.
Bent találkoztam az orvossal,
de az az ember nem orvos volt.
Mondott valamit a nővérnek,
de az a nő nem nővér volt.
Aztán bementek a műtőbe,
de az a hely nem műtő volt.
Az altató-orvos
már korábban megjelent – de ő is
valójában valaki más volt.
Aztán egy félholt gyereket hoztak,
aki éhes volt, nem beteg.

Az orvos az asztalról
felemelte a szikét,
de az nem szike volt,
– félelmetes, rozsdás kés.

A kést a gyerek gyomrába döfve
megszólalt:
„Most már biztosan rendbe jön.”

Személyleírás egy eltűntről

Bőre barna, kinézete vidéki,
homlokán sebhely,
magassága öt lábnál nem kevesebb,
olyanokat mond, hogy nincs semmi bánata.
Dadog.
Ha kérdik, hány éves,
azt feleli, alig több, mint néhány ezredév.
Bolondnak látszik, de nem az.
A magasságokból jó párszor lezuhant, és összetörte magát.

Így aztán meglátszik rajta, hogy ragasztgatva van,
akárcsak Hindusztán térképe.

Utóirat

Benyújtom a lemondásomat
üzletről
családról
kormányzásról

Nem fogadom el
hogy kifizessenek
akciós áron
részletfizetéssel

Meg akarom tanulni
hogy újra éljek
négykézláb járjak
mint a gyerekek
lábra álljak
s utoljára
mielőtt botladozva elesem
szeretném ha sikerülne
még egyszer újra
élnem.

(Négyesi Mária fordításai)
Megjelent: Kortárs indiai irodalom. Nagyvilág. Világirodalmi folyóirat. 2010/10. Budapest

Pillangó-országban

káprázat fogott el egyszer
pillangó-országba érkeztem
s kerget egy pillangó

megtorpantam
megtorpant
hátrafordultam, néztem
hátrafordult, nézett
majd, hogy mögé iramodtam
maga mögé iramodott ő is

a lepkét is
káprázat fogta el:
a pillangók országában van
s kergeti valaki.

(Négyesi Mária fordítása)