Éjjel a fánál
Éjjel a fánál szentjánosbogarak csillognak,
Csillagok ragyognak.
Éjjel a fánál félálomban nyugszik a homály.
Gyermekkor.
Éjjel a fánál tört álom-korsó.
Éjjel a fánál kimerültség.
Levegőég.
Éjjel a fánál csomag –
ottfelejtve.
Éjjel a fánál jelek –
felismerni a nappalt.
Az egész élet
Az egész élet
költemény,
szólt a csalogány.
Kalkutta
Minden villamos áll. Homály. Eső.
Gyalog megyünk. Hová? Forró szélroham.
Egyszer csak nyílt térre érünk.
Sötét sikátorok. Keresgéljük a házszámot. Téblábolunk.
Hömpölygőn folyik a csatorna egy meggyűlt lefolyó
mellett. Nem, nem ez az a ház.
Egyszer, milliószor zöldségpiac.
A halpiacon önmagát sokszorozza
mindig ugyanaz a szag.
Nyarak. Szünidők. Olvadó kátrány.
Elaggott koppanás.
Árnyékban állunk. Teaárus.
Lent lakik a házigazda. Emlékszel mit csinál?
Nem emlékszem. A hintázó tömött busz
Ajtajában az ég darabja.
Sóhajok számolatlanul. Leírhatatlan.
Madarak sehol. Héják röpködnek délben.
Az éjszakai gondolat tudja, miféle partról
nézzük, amint Kalkutta egy tű fokán át utazik.
Aztán már azt az utazást sem látjuk
azon az apró lyukon.
Bangha Imre fordításai hindíből
Megjelent: Kortárs indiai irodalom. Nagyvilág. Világirodalmi folyóirat. 2010/10. Budapest