A bhakti, avagy a hindu miszticizmus a 7. században tűnt fel Dél-Indiában. Az első szekták különféle Viṣṇuhoz, illetve śivához kötődő misztikus költők munkásságát kanonizálták és alakították egységes rendszerekké. Az újonnan születő vallási mozgalomban a szertartások pontos betartásával szemben az egyén istenség iránti teljes odaadására helyeződött a hangsúly. A különféle rítusok helyett a személyes vallási élményre gyakorolt extatikus reakció került a középpontba. Fontos bhakti jellegzetesség továbbá a társadalmi különbségek elvetése is. Tudunk olyan nagy hatású tanítókról, akik ebben való meggyőződésüket a kétszerszületettek jelképének, a szent fonálnak a letépésével fejezték ki.
A bhakti vallásosság, noha Dél-Indiából eredt, rövid időn belül az egész szubkontinensen elterjedt. Több nagy hatású tanító (pl. Nimbārka) eljutott északra, és elvetette a miszticizmus csíráit. Fontos szerepe volt továbbá a bhakti északon való elterjedésében a mai Mahārāṣṭra állam területének, hiszen ez a térség hagyományosan közvetítő szerepet játszott dél és észak közt, így kiváló közeget jelentett az új vallási mozgalom terjedésének.
Az északi bhaktival kapcsolatban nem szabad elfeledkeznünk az iszlám miszticizmus, a szúfizmus hatásáról sem. Ugyan délen is tudunk egy-egy tanítóról (pl. Madhva), akit megérintett a keresztény vallás tanítása, mégsem beszélhetünk oly’ mértékű szinkretizmusról, mint amellyel északon találkozhatunk. Lényegében az iszlám misztika és a dél-indiai bhakti kölcsönhatásának eredményeként jött létre a bhakti sajátos északi változata.
A bhakti fénykorában lényegében az egész szubkontinens meghatározó vallási irányzatává vált. Hatása sok hindu szektában a mai napig érezhető. A bhaktival együtt születő vallási irodalom pedig az ind kultúra szerves részévé vált. A mai nemzeti nyelvek (hindí, bengáli, stb.) a különféle bhakti-szektákhoz kötődő vallási szerzők műveitől kezdik számítani irodalmuk történetét.
A sok kiváló misztikus költő közül kiemelkedik a híres benáreszi takács, Kabīr, akit mind a hinduk, mind a muszlimok szentként ismertek el. Zárásként egy tőle származó verset idéznék:
Mecsetet rak a muzulmán: követ kőre tészen.
Onnét müezzin ordít ki. Süket tán az Isten?
Kopasz fejjel Istenhez jutsz? Legyen kopasz minden!
A birka is jól megnyírva az Istenhez mén fel?
/Bangha Imre fordítása/
Szerző: Száler Péter
Kabīr idézett verse csúfolódásnak tűnik. Bánhatta volna, ha ellenségnek tekintik és nem szentnek.