{"id":379,"date":"2015-10-27T11:12:00","date_gmt":"2015-10-27T11:12:00","guid":{"rendered":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/?p=379"},"modified":"2015-11-02T15:42:53","modified_gmt":"2015-11-02T15:42:53","slug":"najjar-maszud-sisa-ghat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/2015\/10\/27\/najjar-maszud-sisa-ghat\/","title":{"rendered":"Najjar Masz\u00fad: S\u00eds\u00e1 gh\u00e1t"},"content":{"rendered":"

Sz\u00e1z hull\u00e1mot kavar fel fut\u00e1s\u00e1val
\na hull\u00e1m, mely k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk fut ki a partra<\/em><\/p>\n

Naz\u00edri N\u00eds\u00e1p\u00fari[1]<\/a><\/p>\n

And with such luck and loss
\nI shall content myself
\nTill tides of turning time may toss
\nSuch fishers on the shelf<\/em><\/p>\n

George Gascoigne[2]<\/a><\/p>\n

1.<\/p>\n

\u00a0 Nevel\u0151ap\u00e1m, miut\u00e1n mag\u00e1hoz vett, \u00e9s nyolc \u00e9vig nagy szeretettel viselte gondomat, v\u00e9g\u00fcl arra k\u00e9nyszer\u00fclt, hogy m\u00e1s otthont keressen nekem. Ez\u00e9rt sem \u0151t, sem engem nem lehet hib\u00e1ztatni. Kor\u00e1bban meg volt gy\u0151z\u0151dve r\u00f3la, amint \u00e9n is, hogy ha nyugalmat tal\u00e1lok n\u00e1la, csak egy kis id\u0151 kell, \u00e9s dadog\u00e1som hamarosan elm\u00falik. \u00c1m egyik\u00fcnk sem sz\u00e1m\u00edtott r\u00e1, hogy amint kil\u00e9pek a h\u00e1zb\u00f3l, magamra vonom a k\u00f6zfigyelmet, ahogy egy bolondot is megb\u00e1mulnak. A baz\u00e1rokban az \u00e9n besz\u00e9dem v\u00e1ltotta ki a legnagyobb \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st, \u00e9s nevettek rajta, ak\u00e1r mulats\u00e1gos volt, ak\u00e1r nem. Napokon bel\u00fcl od\u00e1ig fajult a helyzet, hogy m\u00e1r nemcsak a baz\u00e1rban, hanem otthon is csak az ajkamig, fogamig vagy sz\u00e1jpadl\u00e1somig jutottak el a hangok, ha mondani akartam valamit, de ott mindj\u00e1rt visszaver\u0151dtek, ak\u00e1r a partot \u00e9r\u0151 hull\u00e1m. V\u00e9g\u00fcl mintha g\u00fazsba k\u00f6t\u00f6tt\u00e9k, \u00f6sszecsom\u00f3zt\u00e1k volna a nyelvemet; nyakamon kidagadtak az erek, torkomra \u00e9s mellkasomra pedig akkora nyom\u00e1s nehezedett, hogy alig kaptam leveg\u0151t, s \u00fagy \u00e9reztem, menten megfulladok. \u00cdgy persze mondatomat f\u00e9lbeszak\u00edtva kapkodtam leveg\u0151 ut\u00e1n, \u00e9s amikor helyre\u00e1llt a l\u00e9legz\u00e9sem, el\u00f6lr\u0151l kezdtem az eg\u00e9szet.<\/p>\n

\u2013 Ezt m\u00e1r hallottam \u2013 r\u00f3tt meg nevel\u0151ap\u00e1m. \u2013 Innen folytasd!
\nHa korholt, mindig emiatt korholt. Igen \u00e1m, de \u00e9n nem tudtam csak \u00fagy belev\u00e1gni a k\u00f6zep\u00e9be. Ap\u00e1m n\u00e9ha t\u00fcrelmesen v\u00e9gighallgatott, m\u00e1skor viszont tiltakozva emelte fel a kez\u00e9t:
\n\u2013 El\u00e9g. Abbahagyhatod.
\nCsakhogy nekem az se ment, hogy befejezetlen\u00fcl hagyjam, amit elkezdtem. Ilyenkor fel is hergeltem magam rendesen. Ap\u00e1m t\u00f6bbnyire fak\u00e9pn\u00e9l hagyott, \u00e9n meg mondtam tov\u00e1bb a magam\u00e9t, egyed\u00fcl. Ha valaki ilyen \u00e1llapotban l\u00e1t, bizony\u00e1ra bolondnak n\u00e9z.
\nSzerettem a baz\u00e1rokban k\u00f3sz\u00e1lni, vagy le\u00fclni \u00e9s besz\u00e9lgetni. Igaz, nem tudtam j\u00f3l kifejezni magam, \u00e1m megtal\u00e1ltam fogyat\u00e9koss\u00e1gom ellenszer\u00e9t: figyelmesen hallgattam, amit m\u00e1sok mondanak, majd t\u00f6bbsz\u00f6r elism\u00e9teltem magamban. N\u00e9ha persze zavarba j\u00f6ttem, de mert az emberek nem viseltettek ellenszenvvel ir\u00e1ntam \u2013 \u00e9s f\u0151k\u00e9nt mert tudtam: nevel\u0151ap\u00e1m nagyon szeret, \u00e9s mindenr\u0151l gondoskodik, amire sz\u00fcks\u00e9gem lehet \u2013, j\u00f3l \u00e9reztem magam a b\u0151r\u00f6mben.
\nAz ut\u00f3bbi napokban azonban szeml\u00e1tom\u00e1st nyugtalans\u00e1g lett \u00farr\u00e1 nevel\u0151ap\u00e1mon. Megpr\u00f3b\u00e1lt hosszabb besz\u00e9lget\u00e9seket folytatni velem: olyan k\u00e9rd\u00e9seket fund\u00e1lt ki, amelyekre hossz\u00fa v\u00e1laszokat kellett adnom, \u00e9s nagy figyelemmel hallgatott v\u00e9gig, nem sz\u00f3lt k\u00f6zbe. Ha kif\u00e1radva kapkodtam a leveg\u0151t, t\u00fcrelmesen megv\u00e1rta, m\u00edg eljutok a mondat v\u00e9g\u00e9re, \u00e9s akkor is ugyanolyan figyelmesen hallgatott, ha \u00fajrakezdtem az eg\u00e9szet. Ilyenkor f\u00e9ltem, hogy mindj\u00e1rt bel\u00e9m fojtja a sz\u00f3t, \u00e9s m\u00e1ris g\u00f6bre k\u00f6tve \u00e9reztem a nyelvemet. De \u0151 csak n\u00e9zett sz\u00f3tlanul.
\nH\u00e1rom nap m\u00falva \u00e9reztem, hogy old\u00f3dni kezd a nyelvem, \u00e9s enyh\u00fcl a nyom\u00e1s a mellkasomon. Arr\u00f3l \u00e1lmodoztam, hogy egy nap majd \u00e9n is olyan k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e9s foly\u00e9konyan besz\u00e9lek, mint b\u00e1rki m\u00e1s. Magamban m\u00e1r jegyz\u00e9kbe szedtem, hogy mi mindenr\u0151l k\u00edv\u00e1nok m\u00e1sokkal besz\u00e9lgetni. A negyedik napon azonban ap\u00e1m odah\u00edvott maga mell\u00e9, le\u00fcltetett. Sok\u00e1ig csapongva besz\u00e9lt mindenf\u00e9l\u00e9r\u0151l, majd elhallgatott. V\u00e1rtam a k\u00e9rd\u00e9seit, de \u0151 minden \u00e1tmenet n\u00e9lk\u00fcl \u00edgy sz\u00f3lt:
\n\u2013 Holnaput\u00e1n \u00e9rkezik az \u00faj any\u00e1d.
\nL\u00e1tv\u00e1n, hogy meg\u00f6r\u00fcl\u00f6k az \u00fajs\u00e1gnak, kiss\u00e9 nyugtalan lett. Lassan tette hozz\u00e1:
\n\u2013 Ha el\u0151tte besz\u00e9lsz, bele\u0151r\u00fcl, \u00e9s belehal.
\nM\u00e1snap reggel \u00f6sszecsomagolva tal\u00e1ltam a holmimat. Miel\u0151tt b\u00e1rmit k\u00e9rdezhettem volna, ap\u00e1m k\u00e9zen fogott.
\n\u2013 Menj\u00fcnk! \u2013 mondta.<\/p>\n

* * *<\/p>\n

\u00datk\u00f6zben nem sz\u00f3lt hozz\u00e1m. De amikor tal\u00e1lkoztunk egy emberrel, aki megk\u00e9rdezte, hov\u00e1 tartunk, \u00edgy felelt:
\n\u2013 Dzsah\u00e1z k\u00e9rette mag\u00e1hoz.
\n\u00c9s m\u00e1ris Dzsah\u00e1zr\u00f3l folyt a sz\u00f3. \u00c9n is eml\u00e9keztem r\u00e1. M\u00e9g a legelej\u00e9n, amikor ap\u00e1mhoz ker\u00fcltem, Dzsah\u00e1z v\u00e1s\u00e1rokban \u00e9s baz\u00e1rokban kereste a kenyer\u00e9t \u2013 kom\u00e9di\u00e1sk\u00e9nt. Mindig egy r\u00f3zsasz\u00edn vitorla volt a h\u00e1t\u00e1ra er\u0151s\u00edtve; tal\u00e1n ez\u00e9rt ragadt r\u00e1 a Dzsah\u00e1z n\u00e9v, ami haj\u00f3t jelent. Vagy ki tudja, tal\u00e1n \u00e9pp abb\u00f3l kifoly\u00f3lag kezdett el vitorl\u00e1t hordani a h\u00e1t\u00e1n, hogy Dzsah\u00e1znak h\u00edvt\u00e1k. Ha er\u0151s sz\u00e9l f\u00fajt, megdagadt a r\u00f3zsasz\u00edn v\u00e1szon, \u00e9s olyan l\u00e1tszatot keltett, mintha a vitorla vinn\u00e9 el\u0151re Dzsah\u00e1zt. Kiv\u00e1l\u00f3an tudta ut\u00e1nozni a viharba ker\u00fclt haj\u00f3t, \u00e9rz\u00e9keltetve, hogy a haragv\u00f3 szelek, az \u00f6sszecsap\u00f3 hull\u00e1mok \u00e9s a sebesen forg\u00f3 \u00f6rv\u00e9nyek kifejezetten a haj\u00f3 els\u00fcllyeszt\u00e9s\u00e9re sz\u00f6vetkeztek \u00f6ssze. Tiszt\u00e1n lehetett hallani a sz\u00e9l s\u00fcv\u00edt\u00e9s\u00e9t, a hull\u00e1mok csattan\u00e1sait, az \u00f6rv\u00e9ny moraj\u00e1t, s\u0151t m\u00e9g a vitorl\u00e1k hasad\u00e1s\u00e1nak hangj\u00e1t is. A v\u00e9g\u00e9n el is s\u00fcllyedt a haj\u00f3. A gyerekek \u00e9s nagyobbacska fi\u00fak szerfelett kedvelt\u00e9k ezt a mutatv\u00e1nyt, de csak akkor lehetett el\u0151adni, ha el\u00e9g er\u0151sen f\u00fajt a sz\u00e9l. Amikor pedig el\u00fclt, az ifj\u00fa n\u00e9z\u0151k m\u00e9g lelkesebben kiab\u00e1lt\u00e1k:
\n\u2013 El\u0151 a doh\u00e1nnyal! F\u00fcst\u00f6lj!
\nNem l\u00e1ttam m\u00e9g Dzsah\u00e1zhoz foghat\u00f3 pip\u00e1st. Ah\u00e1nyf\u00e9le pipadoh\u00e1ny csak l\u00e9tezett, a pip\u00e1z\u00e1snak ah\u00e1ny m\u00f3dja, \u0151 mindet ismerte. Sz\u00e9lcsendben a sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l f\u00fcstfellegeket eregetve olyan mutatv\u00e1nyokat produk\u00e1lt, hogy a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g nem hitt a szem\u00e9nek. Hossz\u00fa f\u00fcstspir\u00e1lokat bocs\u00e1tott ki, majd n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st h\u00e1tr\u00e1lva k\u00e9zfej\u00e9t \u00e9s csukl\u00f3j\u00e1t \u00fagy forgatta, mintha frissen gy\u00fart, l\u00e1gy agyagb\u00f3l form\u00e1lna szobrot \u2013 \u00e9s val\u00f3ban, a f\u00fcstspir\u00e1lok szobor form\u00e1j\u00e1t \u00f6ltve n\u00e9h\u00e1ny pillanatig a leveg\u0151ben lebegtek.
\nDzsah\u00e1z olyasmit is ut\u00e1nozott, amit a gyerekeknek tilos volt l\u00e1tni vagy hallani. Ilyenkor elt\u0171nt a szoros gy\u0171r\u0171ben, amelyet a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g kett\u0151s-h\u00e1rmas fala vont k\u00f6r\u00e9, \u00e9s a t\u00e1volabb \u00e1ll\u00f3k csak a vitorla mozg\u00e1s\u00e1b\u00f3l, meg a n\u00e9z\u0151k hahot\u00e1j\u00e1b\u00f3l tudt\u00e1k, hogy Dzsah\u00e1z \u00e9ppen el\u0151ad.
\nEgy \u00e9vvel az ut\u00e1n, hogy nevel\u0151ap\u00e1mhoz ker\u00fcltem, Dzsah\u00e1z elvesztette a hangj\u00e1t, \u00e9s rettenetes k\u00f6h\u00f6g\u00e9s kezdte gy\u00f6t\u00f6rni. R\u00e9gebben sokf\u00e9le hangot tudott ut\u00e1nozni, de most \u00e9pp csak besz\u00e9lni kezdett, m\u00e1ris fuldokolt a k\u00f6h\u00f6g\u00e9st\u0151l. Sokszor majdnem annyi id\u0151 kellett neki, hogy befejezze a mondand\u00f3j\u00e1t, mint nekem. R\u00f6videsen abba is hagyta a kom\u00e9di\u00e1z\u00e1st, \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 fel\u00e9nk se n\u00e9zett. Az els\u0151 \u00e9vem ut\u00e1n m\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem l\u00e1ttam.<\/p>\n

* * *<\/p>\n

\u00a0 Utunk a nagy t\u00f3 partj\u00e1n, sz\u00e1mos telep\u00fcl\u00e9sen \u00e9s gh\u00e1t<\/em>on[1]<\/a> \u00e1t vezetett. Ap\u00e1mnak minden\u00fctt akadt ismer\u0151se, \u00e9s \u0151 mindegyiknek azt mondta, hogy Dzsah\u00e1z k\u00e9retett mag\u00e1hoz. Egy kukkot sem \u00e9rtettem ebb\u0151l, de nem k\u00e9rdeztem r\u00e1. A sz\u00edvem m\u00e9ly\u00e9n haragudtam ap\u00e1mra, ugyanis egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00f6r\u00fcltem neki, hogy ezent\u00fal nem n\u00e1la fogok lakni. De \u0151 sem l\u00e1tszott boldognak \u2013 semmi esetre sem olyannak, aki m\u00e1snap ifj\u00fa menyecsk\u00e9t visz a h\u00e1zhoz.
\nV\u00e9g\u00fcl egy koszos kis porf\u00e9szekbe \u00e9rkezt\u00fcnk. A helyb\u00e9liek \u00fcvegk\u00e9sz\u00edt\u00e9ssel foglalkoztak. A telep\u00fcl\u00e9s kev\u00e9s h\u00e1zb\u00f3l \u00e1llt, de mindegyikben volt \u00fcvegolvaszt\u00f3 kemence, amelynek orm\u00f3tlan k\u00e9m\u00e9nye a n\u00e1dtet\u0151k f\u00f6l\u00e9 emelkedve ontotta a f\u00fcst\u00f6t. A falakon, a sik\u00e1torokban, de m\u00e9g a f\u00e1kon is fekete koromr\u00e9teg \u00fclt. Az emberek ruh\u00e1ja, a k\u00f3bor kuty\u00e1k \u00e9s macsk\u00e1k sz\u0151re is feket\u00e9llett a f\u00fcstt\u0151l.
\nAp\u00e1mnak itt is voltak ismer\u0151sei. Az egyik beh\u00edvott, hellyel \u00e9s enni-inni val\u00f3val k\u00edn\u00e1lt minket.
\nAmit csak l\u00e1ttam ebben a faluban, borzong\u00e1ssal t\u00f6lt\u00f6tt el. Ap\u00e1m egy ideig csak az arcomat f\u00fcrk\u00e9szte, majd \u2013 az \u00fat sor\u00e1n el\u0151sz\u00f6r \u2013 sz\u00f3lt is hozz\u00e1m:
\n\u2013 Itt nem \u00f6regszenek meg az emberek.
\nNem \u00e9rtettem, mire gondol. A j\u00e1r\u00f3kel\u0151kre pillantottam. Val\u00f3ban nem l\u00e1ttam k\u00f6z\u00f6tt\u00fck \u00f6reget. \u00dajra ap\u00e1m hangja csend\u00fclt a f\u00fclembe:
\n\u2013 Elem\u00e9szti \u0151ket a f\u00fcst.
\n\u2013 Akkor mi\u00e9rt \u00e9lnek itt? \u2013 b\u00f6ktem ki majdnem, de a k\u00e9rd\u00e9s \u00e9rtelmetlennek t\u0171nt.
\n\u2013 Dzsah\u00e1z is \u00e9rt az \u00fcvegk\u00e9sz\u00edt\u00e9shez \u2013 mondta ap\u00e1m kisv\u00e1rtatva. \u2013 H\u00e1za van itt.
\nMintha mellbe v\u00e1gtak volna. Fel\u00e1lltam; hirtelen sok-sok g\u00f6b\u00f6t \u00e9reztem nyelvemen, de ezt nem hagyhattam sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl. H\u00e1t itt kell majd \u00e9lnem, ebben a koszf\u00e9szekben, ahol mindent belep a fekete rettenet? Egy Dzsah\u00e1z-f\u00e9le f\u00fcstok\u00e1d\u00f3 v\u00e1s\u00e1ri mutatv\u00e1nyossal? Nem b\u00edrom ki, hogy ezt meg ne k\u00e9rdezzem, b\u00e1rmennyi id\u0151be telik is. Ap\u00e1m azonban intett, hogy \u00fcljek le, \u00e9s megnyugtatott:
\n\u2013 De h\u00e1t m\u00e1r mi\u00f3ta nem lakik itt!
\nEgy kicsit t\u00e9nyleg megnyugodtam. Ha Dzsah\u00e1z m\u00e1r nem ezen a sz\u00f6rny\u0171 helyen lakik, mondtam magamban, b\u00e1rhol m\u00e1shol ki fogom vele b\u00edrni.
\n\u2013 Most a gh\u00e1ton lakik \u2013 sz\u00f3lt ap\u00e1m, \u00e9s mutatta, hogy merre: \u2013 A S\u00eds\u00e1-gh\u00e1t<\/em>on[2]<\/a>.
\nEzt hallva megint borzong\u00e1s fogott el. Ap\u00e1m biztosan nem tudja, hogy \u00e9pp \u0151n\u00e1la hallottam a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1tr\u00f3l. Vend\u00e9gei elbesz\u00e9l\u00e9s\u00e9b\u0151l tudtam, hogy a nagy t\u00f3 legrosszabb h\u00edr\u0171, legelhagyatottabb gh\u00e1tja ez, melynek egyed\u00fcli tulajdonosa egy B\u00edbi nev\u0171[3]<\/a> f\u00e9lelmetes n\u0151. Egy h\u00edrhedt haramia \u2013 vagy tal\u00e1n l\u00e1zad\u00f3 \u2013 szeret\u0151je, majd asszonya volt mindaddig, m\u00edg valaki fel nem jelentette ember\u00e9t a hat\u00f3s\u00e1gokn\u00e1l. S amikor a haramia egyszer \u00e9ppen hozz\u00e1 ment l\u00e1togat\u00f3ba, r\u00e1t\u00e1madtak ezen a gh\u00e1ton, \u00e9s meg\u00f6lt\u00e9k. B\u00edbi nagy haj\u00f3ja a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1ttal szemk\u00f6zt horgonyzott, \u00e9s k\u00e9s\u0151bb \u2013 nem tudni, mif\u00e9le kavarod\u00e1s folyt\u00e1n \u2013 az eg\u00e9sz gh\u00e1t B\u00edbi tulajdon\u00e1ba ker\u00fclt. \u0150 pedig megtette a haj\u00f3t otthon\u00e1nak. \u00dczleti tev\u00e9kenys\u00e9get is folytat, \u00edgy id\u0151nk\u00e9nt beenged a gh\u00e1tra olyanokat, akikkel dolga van. M\u00e1sok nem mehetnek oda, \u00e9s nem is mer\u00e9szelnek. Mindenki f\u00e9l B\u00edbit\u0151l.
\nHogy k\u00f6lt\u00f6zhetett Dzsah\u00e1z a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1tra? Vajon nekem is kell tal\u00e1lkoznom B\u00edbivel? \u00c9s mi lesz, ha besz\u00e9lgetni akar velem? Hisz akkor v\u00e1laszolnom kell a k\u00e9rd\u00e9seire! \u00c9s ha \u00fagy felbosszantja a besz\u00e9dem, hogy m\u00e9rg\u00e9ben megbolondul? Annyira elmer\u00fcltem ezekben a k\u00e9pzeletbeli k\u00e9rd\u00e9sekben \u00e9s v\u00e1laszokban, hogy \u00e9szre se vettem, amikor fel\u00e1lltunk, t\u00e1voztunk, majd elhagytuk az \u00fcveg\u00f6nt\u0151k telep\u00fcl\u00e9s\u00e9t. K\u00e9pzel\u0151d\u00e9semb\u0151l ap\u00e1m hangja z\u00f6kkentett ki.
\n\u2013 Meg\u00e9rkezt\u00fcnk.<\/p>\n

2.<\/p>\n

\u00a0 A nagy t\u00f3nak tal\u00e1n ez volt a legelhagyatottabb r\u00e9sze. A term\u00e9ketlen f\u00f6ld sz\u00e9les, agyagsz\u00edn\u0171 v\u00edzt\u00f6megn\u00e9l \u00e9rt v\u00e9get, amelynek nem lehetett l\u00e1tni a t\u00falpartj\u00e1t. Balk\u00e9z fel\u0151l, a partt\u00f3l valamivel beljebb, termetes haj\u00f3 tartotta takar\u00e1sban a t\u00f3 egy r\u00e9sz\u00e9t. Valaha far\u00f6nk sz\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1ra szolg\u00e1lhatott, most azonban r\u00f6nk\u00f6kb\u0151l \u00e9p\u00edtett, kisebb-nagyobb kabinok sorakoztak a fed\u00e9lzet\u00e9n. A meglazult haj\u00f3deszk\u00e1k halkan nyikorogtak, mintha nagy t\u00e1rgy esne lassan darabokra. A part egy hossz\u00fa szakasz\u00e1n alacsony agyagfal fek\u00fcdt kid\u0151lve. Mellette n\u00e9gy-\u00f6t teraszf\u00e9les\u00e9g, fel\u00fclet\u00fck\u00f6n \u00f3ri\u00e1si reped\u00e9sek. Egy korhadt bambuszr\u00fadat m\u00e1r majdnem teljesen elnyelt az agyagos f\u00f6ld. Ennyi volt az eg\u00e9sz, m\u00e9gis biztosra vettem, hogy valaha pezsg\u0151 \u00e9let folyt ezen a ma m\u00e1r siv\u00e1r, puszta helyen. Most csak egy hossz\u00fa, n\u00e1db\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt v\u00e9d\u0151tet\u0151 eml\u00e9keztetett a gh\u00e1tra, t\u00fals\u00f3 v\u00e9ge egy kis \u00f6b\u00f6l f\u00f6l\u00e9 ny\u00falt. A n\u00e1dtet\u0151 m\u00f6g\u00f6tt az emelked\u0151n form\u00e1tlan \u00e9p\u00fclet \u00e1llt, amelyet \u00fagy \u00e9p\u00edtettek f\u00e1b\u00f3l \u00e9s agyagb\u00f3l, mintha \u00e9p\u00edt\u0151je nem tudta volna eld\u00f6nteni, hogy f\u00e1b\u00f3l \u00e9p\u00edtse-e, vagy agyagb\u00f3l, \u00e1m a nagy tan\u00e1cstalans\u00e1g k\u00f6zepette apr\u00e1nk\u00e9nt m\u00e9gis elk\u00e9sz\u00fclt a h\u00e1z. A tet\u0151 teljesen f\u00e1b\u00f3l volt. A k\u00f6zep\u00e9re er\u0151s\u00edtve kicsi, r\u00f3zsasz\u00edn vitorla dagadozott a sz\u00e9lben.
\nNevel\u0151ap\u00e1m bizony\u00e1ra j\u00e1rt m\u00e1r itt. K\u00e9zen fogott, gyors l\u00e9ptekkel leereszkedt\u00fcnk a lejt\u0151n, majd a n\u00e1dtet\u0151 al\u00f3l indul\u00f3 \u00f6t agyagl\u00e9pcs\u0151n a h\u00e1z ajtaj\u00e1hoz \u00e9rt\u00fcnk.
\nDzsah\u00e1z az ajt\u00f3val szemben, a padl\u00f3n \u00fclt, \u00e9s pip\u00e1zott. Bement\u00fcnk, le\u00fclt\u00fcnk mi is a padl\u00f3ra.
\n\u2013 Sz\u00f3val megj\u00f6ttetek \u2013 sz\u00f3lt ap\u00e1mhoz, \u00e9s k\u00f6h\u00f6gni kezdett.
\nAz elm\u00falt nyolc \u00e9v alatt nagyon meg\u00f6regedett. A szeme m\u00e9g s\u00e1rg\u00e1bb lett, az ajkait szeg\u00e9lyez\u0151 feketes\u00e9g m\u00e9g sz\u00e9lesebb \u2013 m\u00e1r-m\u00e1r mintha sz\u00e1nd\u00e9kosan festett\u00e9k volna oda. Olykor el\u0151red\u00f6ccent a fels\u0151teste, s ez igenl\u0151 b\u00f3lint\u00e1snak tetszett. Egy ilyen mozdulatn\u00e1l r\u00e1m n\u00e9zett a s\u00e1rga szem\u00e9vel, \u00e9s megjegyezte:
\n\u2013 Megn\u0151tt.
\n\u2013 Nyolc \u00e9ve l\u00e1ttad utolj\u00e1ra \u2013 mondta ap\u00e1m.
\nSok\u00e1ig csendben \u00fclt\u00fcnk. Gyan\u00edtottam, hogy jelbesz\u00e9ddel \u00e9rintkeznek. Pedig egym\u00e1sra se n\u00e9ztek. Egyszer csak ap\u00e1m fel\u00e1llt. \u00c9n szint\u00fagy. Dzsah\u00e1z felemelte a fej\u00e9t:
\n\u2013 Nem is maradsz? \u2013 k\u00e9rdezte ap\u00e1mat.
\n\u2013 Sok a tennival\u00f3m \u2013 felelte \u0151. \u2013 M\u00e9g semmit sem csin\u00e1ltam.
\nDzsah\u00e1z b\u00f3lintott, ap\u00e1m kil\u00e9pett az ajt\u00f3n. Elindult a l\u00e9pcs\u0151n, majd megtorpant, \u00e9s h\u00e1tran\u00e9zett. Azt\u00e1n visszaj\u00f6tt, \u00e1t\u00f6lelt; sok\u00e1ig sz\u00f3tlanul tartott a karj\u00e1ban.
\n\u2013 Ha nem \u00e9rzed j\u00f3l magad \u2013 mondta azt\u00e1n \u2013, sz\u00f3lj Dzsah\u00e1znak, \u00e9s \u00e9rted j\u00f6v\u00f6k.
\nDzsah\u00e1z ism\u00e9t b\u00f3lintott, ap\u00e1m pedig leereszkedett a l\u00e9pcs\u0151n.
\nDzsah\u00e1z k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt; ahogy fel\u00e9 fordultam, gyorsan szippantott n\u00e9h\u00e1nyat a pip\u00e1j\u00e1b\u00f3l, majd akadoz\u00f3 l\u00e9legzet\u00e9t egyengette. Azt\u00e1n fel\u00e1llt, k\u00e9zen fogott, \u00e9s a n\u00e1dtet\u0151 al\u00e1 vezetett. \u00c1lldog\u00e1ltunk, \u0151 a tavat p\u00e1szt\u00e1zta tekintet\u00e9vel. M\u00e1r indult volna a l\u00e9pcs\u0151h\u00f6z, de ahogy a l\u00e1b\u00e1t az els\u0151 fokra helyezte, megtorpant.
\n\u2013 Nem \u2013 mondta. \u2013 El\u0151sz\u00f6r B\u00edbihez.
\nOdas\u00e9t\u00e1ltunk a nagy haj\u00f3hoz. K\u00e9t hossz\u00fa gerend\u00e1b\u00f3l \u00e1csolt pall\u00f3n lehetett \u00e1tkelni. \u00d3vatosan egyens\u00falyozva v\u00e9gigment\u00fcnk rajta, majd l\u00e9tr\u00e1n m\u00e1sztunk fel a fed\u00e9lzetre. Szembetal\u00e1ltuk magunkat egy kabinnal, bej\u00e1rat\u00e1t ponyvaf\u00fcgg\u00f6ny fedte. El\u0151tte cirmos macska lust\u00e1lkodott. F\u00e9lig kinyitotta a szem\u00e9t, hunyorgott r\u00e1nk.
\nDzsah\u00e1z a f\u00fcgg\u00f6nyh\u00f6z \u00e9rve megtorpant. \u00c9n n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9ssel m\u00f6g\u00f6tte \u00e1lltam meg. Ism\u00e9t r\u00e1j\u00f6tt a k\u00f6h\u00f6g\u00e9s, mire elh\u00fazt\u00e1k a f\u00fcgg\u00f6nyt, \u00e9s kil\u00e9pett B\u00edbi.
\nEl\u0151sz\u00f6r megijedtem, amikor megl\u00e1ttam, de ezt hamar els\u00f6p\u00f6rte a d\u00f6bbenet: Mik\u00e9nt lehetett valaha is b\u00e1rkinek a szeret\u0151je ez az otromba asszonys\u00e1g? \u0150 el\u0151bb Dzsah\u00e1zra n\u00e9zett, majd r\u00e1m.
\n\u2013 Megj\u00f6tt a fiad?
\n\u2013 Az im\u00e9nt \u00e9rkezett \u2013 v\u00e1laszolt Dzsah\u00e1z.
\nB\u00edbi n\u00e9h\u00e1nyszor tet\u0151t\u0151l-talpig v\u00e9gigm\u00e9rt, majd megjegyezte:
\n\u2013 El\u00e9g szomor\u00fanak l\u00e1tszik.
\nDzsah\u00e1z nem v\u00e1laszolt. \u00c9n sem sz\u00f3ltam. Egy darabig csend volt. Azt\u00e1n B\u00edbire n\u00e9ztem, mire \u0151 megk\u00e9rdezte:
\n\u2013 Tudsz \u00faszni?
\n\u2013 Nem \u2013 ingattam a fejem.
\n\u2013 F\u00e9lsz a v\u00edzt\u0151l?
\n\u2013 Igen \u2013 b\u00f3lintottam.
\n\u2013 Nagyon?
\n\u2013 Igen, nagyon \u2013 mondtam.
\n\u2013 F\u00e9lni is kell \u2013 helyeselt, valahogy \u00fagy, mintha sz\u00edve legm\u00e9ly\u00e9nek titk\u00e1ra tapintottam volna.
\nTekintetem v\u00e9gigsiklott a t\u00f3 sz\u00e9les t\u00fckr\u00e9n. A sz\u00e9lcsendben m\u00e9g csak nem is fodroz\u00f3dott az agyagos v\u00edz; ink\u00e1bb term\u00e9ketlen s\u00edkf\u00f6ldre hasonl\u00edtott. B\u00edbire pillantottam. M\u00e9g mindig engem n\u00e9zett. Azt\u00e1n Dzsah\u00e1zhoz fordult, aki m\u00e1r ny\u00fajtotta is neki a pip\u00e1z\u00e1s kell\u00e9keit. Sok\u00e1ig pip\u00e1zgattak, besz\u00e9lgettek. \u00dczleti dolgokr\u00f3l, elsz\u00e1mol\u00e1sr\u00f3l. K\u00f6zben odaj\u00f6tt egy barna kutya, megszagolt, majd eloldalgott. A lust\u00e1lkod\u00f3 macska a kuty\u00e1t l\u00e1tva feldombor\u00edtotta a h\u00e1t\u00e1t, \u00e9s kacki\u00e1san felcsapott farokkal besomford\u00e1lt a f\u00fcgg\u00f6ny m\u00f6g\u00e9. Olykor B\u00edbire sand\u00edtottam. Tagbaszakadt asszonys\u00e1g volt, m\u00e9g a nagy haj\u00f3j\u00e1hoz k\u00e9pest is nagydarab; m\u00e9gis, mintha sz\u00e9tes\u0151f\u00e9lben lenne, ak\u00e1rcsak az. Arckifejez\u00e9s\u00e9b\u0151l \u00e9s besz\u00e9d\u00e9b\u0151l \u00edt\u00e9lve mindenesetre ez volt az \u00e9rz\u00e9sem, noha nem hallottam tiszt\u00e1n a szavait. Egyszer csak elhallgatott, \u00e9s felemelt fejjel a t\u00e1volba n\u00e9zett.
\n\u2013 Parj\u00e1! \u2013 ki\u00e1ltotta.
\nL\u00e1ny nevet\u00e9s\u00e9t hozta fel\u00e9nk a v\u00edz. Dzsah\u00e1z k\u00e9zen fogott, \u00e9s indult a gerendapall\u00f3 fel\u00e9. Amikor a l\u00e9tr\u00e1hoz \u00e9rt\u00fcnk, B\u00edbi megsz\u00f3lalt a h\u00e1tunk m\u00f6g\u00f6tt:
\n\u2013 Viselj r\u00e1 gondot, Dzsah\u00e1z. \u2013 \u00c9s \u00fajra: \u2013 Szomor\u00fanak l\u00e1tszik.
\nEzt olyan hangs\u00fallyal mondta, hogy kezdtem azt hinni, val\u00f3ban szomor\u00fa vagyok.<\/p>\n

3.<\/p>\n

Mindazon\u00e1ltal semmi okom nem volt a szomor\u00fas\u00e1gra. Amikor B\u00edbit\u0151l hazat\u00e9rve Dzsah\u00e1z megmutatta a szob\u00e1mat, nagyot n\u00e9ztem: nem hittem volna, hogy ezen az elhagyatott gh\u00e1ton, ebben az orm\u00f3tlan h\u00e1zban, a nagy, iszapos t\u00f3 \u00e9s a medd\u0151 f\u00f6lddarab k\u00f6z\u00f6tt l\u00e9tezhet ilyen szoba. Minden elk\u00e9pzelhet\u0151 k\u00e9nyelmi eszk\u00f6zzel felszerelt\u00e9k, \u00e9s f\u0151k\u00e9nt \u00fcvegb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt d\u00edszt\u00e1rgyak \u00e9keskedtek benne. \u00dcvegezett volt az ajt\u00f3 \u00e9s a kis ablakok is. El\u00e1multam, hogy Dzsah\u00e1z milyen \u00edzl\u00e9sesen rendezte be. H\u00e1tha seg\u00edtett neki valaki, \u00f6tl\u00f6tt fel bennem, vagy ki tudja, \u0151 maga nem tanult-e lakberendez\u00e9st. N\u00e9melyik t\u00e1rgy mintha csak aznap ker\u00fclt volna oda, m\u00edg m\u00e1s t\u00e1rgyakat v\u00e9lhet\u0151en elt\u00e1vol\u00edtottak; gyan\u00edtottam, hogy el\u0151ttem, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg sokkal el\u0151ttem, m\u00e1r lakott benne valaki.
\nMiut\u00e1n megtekintettem a szob\u00e1mat, azt hittem, hogy m\u00e1r mindent l\u00e1ttam, amit a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1ton l\u00e1tni \u00e9rdemes. De Parj\u00e1t csak m\u00e1snap l\u00e1ttam meg.
\nM\u00e1ig sem \u00e9rtem, hogy akik nevel\u0151ap\u00e1mn\u00e1l a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1tr\u00f3l besz\u00e9ltek, sosem eml\u00edtett\u00e9k B\u00edbi l\u00e1ny\u00e1t. Parj\u00e1[4]<\/a> nev\u00e9t a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1tra \u00e9rkez\u00e9sem napj\u00e1n hallottam el\u0151sz\u00f6r, amikor B\u00edbi sz\u00f3l\u00edtotta a haj\u00f3r\u00f3l. De akkor olyan zaklatott lelki\u00e1llapotban voltam, hogy fel sem mer\u00fclt bennem, vajon ki lehet Parj\u00e1. M\u00e1snap reggel azt\u00e1n nevet\u00e9st hallottam a t\u00f3 fel\u0151l, majd egy hang ezt mondta:
\n\u2013 Dzsah\u00e1z, mutasd a fiad!
\nDzsah\u00e1z m\u00e1r szaladt is \u00e9rtem, k\u00e9zen fogott; siett\u00fcnk lefel\u00e9.
\n\u2013 B\u00edbi l\u00e1nya \u2013 magyar\u00e1zta.
\nMintegy \u00f6tven l\u00e9p\u00e9snyire keskeny cs\u00f3nak ringat\u00f3zott a tavon. Parj\u00e1 a v\u00e9g\u00e9ben \u00e1llt. Hirtelen mozdulattal el\u0151rehajolt, majd kiegyenesedett, amivel a n\u00e1dtet\u0151 fel\u00e9 l\u00f6kte a cs\u00f3nakot. Megism\u00e9telte a mozdulatot, \u00e9s a cs\u00f3nak megint egy kicsivel k\u00f6zelebb ker\u00fclt. \u00cdgy araszolgatva hamarosan a k\u00f6zel\u00fcnkbe \u00e9rt.
\n\u2013 \u0150 az? \u2013 n\u00e9zett k\u00e9rd\u0151n Dzsah\u00e1zra.
\nSosem hittem volna, hogy B\u00edbinek ilyen l\u00e1nya lehet; \u00e9pp\u00fagy meglepett, mint B\u00edbi maga, akiben nem siker\u00fclt felfedeznem a hajdani szeret\u0151t. Kedvem lett volna alaposan szem\u00fcgyre venni, de most \u00e9pp \u0151 tette ugyanezt: tet\u0151t\u0151l-talpig v\u00e9gigmustr\u00e1lt.
\n\u2013 Nem is l\u00e1tszik szomor\u00fanak \u2013 mondta Dzsah\u00e1znak, majd fel\u00e9m fordult: \u2013 Nem is l\u00e1tszol szomor\u00fanak.
\n\u2013 Mondtam \u00e9n valaha is, hogy szomor\u00fa vagyok? \u2013 v\u00e1gtam volna vissza bossz\u00fasan, de r\u00e1m j\u00f6tt a dadog\u00e1s.
\n\u2013 Dzsah\u00e1z, ez t\u00e9nyleg…! \u2013 kuncogott Parj\u00e1. Azt\u00e1n m\u00e1r hangosan kacagott.
\n\u2013 Parj\u00e1! \u2013 ki\u00e1ltott \u00f6bl\u00f6sen B\u00edbi a haj\u00f3r\u00f3l. \u2013 Ne piszk\u00e1ld!
\n\u2013 Mi\u00e9rt ne? \u2013 ki\u00e1ltott vissza Parj\u00e1. \u2013 Mert szomor\u00fa?
\n\u2013 Parj\u00e1 \u2013 pr\u00f3b\u00e1lkozott most Dzsah\u00e1z \u2013, megl\u00e1tod, j\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1g lesz!
\n\u2013 Nekem azt\u00e1n nincs sz\u00fcks\u00e9gem t\u00e1rsas\u00e1gra, hogy sz\u00f3rakoztasson! \u2013 nevetett a l\u00e1ny.
\nKezdtem magam k\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9rezni, de ekkor azt k\u00e9rdezte:
\n\u2013 L\u00e1ttad m\u00e1r az \u00faj any\u00e1dat?
\n\u2013 Nem \u2013 ingattam a fejem.
\n\u2013 Nem is akarod?
\nNem v\u00e1laszoltam, elkaptam a pillant\u00e1somat.
\n\u2013 Nem akarod? \u2013 k\u00e9rdezte \u00fajra.
\nV\u00e1laszul \u00fagy b\u00f3logattam, hogy igenk\u00e9nt \u00e9s nemk\u00e9nt is lehessen \u00e9rtelmezni. Ma \u00e9rkezik kor\u00e1bbi otthonomba az \u00faj any\u00e1m, gondoltam, vagy tal\u00e1n m\u00e1r meg is \u00e9rkezett.
\nAp\u00e1m azt mondta, \u00faj any\u00e1m bele\u0151r\u00fcl, ha el\u0151tte besz\u00e9lek. Elk\u00e9pzeltem, amint besz\u00e9lek, \u0151 pedig sz\u00e9p lassan meg\u0151r\u00fcl. Megpr\u00f3b\u00e1ltam \u00e1t\u00e9rezni, milyen lehet egy fed\u00e9l alatt \u00e9lni valakivel, aki miattam \u0151r\u00fcl meg. Tegnapig abban a h\u00e1zban laktam, jutott eszembe, m\u00e9gis mintha m\u00e1r nagyon r\u00e9g lett volna. A nevel\u0151ap\u00e1mn\u00e1l t\u00f6lt\u00f6tt nyolc \u00e9v nyolc r\u00f6pke pillanatnak t\u0171nt. Azt\u00e1n arra gondoltam, hogy miel\u0151tt otthagyott Dzsah\u00e1zn\u00e1l, ap\u00e1m m\u00e9g egyszer, utolj\u00e1ra \u00e1t\u00f6lelt. Eddig is tudtam, de most m\u00e9g biztosabb voltam benne, hogy nagyon szeret.
\n\u2013 Dzsah\u00e1z is nagyon fog szeretni \u2013 z\u00f6kkentett ki mereng\u00e9semb\u0151l Parj\u00e1 hangja.
\nTeljesen megfeledkeztem Parj\u00e1r\u00f3l, pedig \u0151 le sem vette a szem\u00e9t r\u00f3lam. Ekkor \u00f3vatosan egyens\u00falyozva \u00e1tl\u00e9pdelt a cs\u00f3nak m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9be. Lassan megfordult, most h\u00e1ttal \u00e1llt a n\u00e1dtet\u0151nek. Test\u00e9n \u00e1thull\u00e1mz\u00f3 mozdulattal tasz\u00edtott egyet a cs\u00f3nakon, \u00e9s t\u00e1volodni kezdett. Olyan \u00e9rz\u00e9sem volt, mintha csod\u00e1t l\u00e1tn\u00e9k.
\n\u2013 Ha B\u00edbi tegnap nem sz\u00f3l\u00edtotta volna a nev\u00e9n\u2026 \u2013 t\u0171n\u0151dtem \u2013, azt hinn\u00e9m, \u0151 a t\u00f3 szelleme.
\nHa nem is a t\u00f3 szelleme, csod\u00e1nak \u00e9pp el\u00e9g csoda volt, hiszen a v\u00edz alatt sz\u00fcletett, \u00e9s sosem \u00e9rintett f\u00f6ldet a l\u00e1ba.<\/p>\n

* * *<\/p>\n

\u2013 Azt nagy haj\u00f3t a sz\u00fclei hagyt\u00e1k B\u00edbire, \u00e9s nem tudni, mi\u00f3ta \u00e1ll a tavon \u2013 mes\u00e9lte Dzsah\u00e1z, miut\u00e1n Parj\u00e1 t\u00e1vozott. \u2013 De B\u00edbi azel\u0151tt nem a haj\u00f3n lakott, hanem valahol messze, \u00e9s a szerelmese, az a haramiaf\u00e9le, ott tal\u00e1lkozgatott vele titokban. Amikor Parj\u00e1 sz\u00fclet\u00e9s\u00e9nek ideje m\u00e1r nagyon k\u00f6zel volt, egy b\u00e1baasszonnyal a haj\u00f3ra k\u00fcldte B\u00edbit.
\nDzsah\u00e1z hallotta a vaj\u00fad\u00f3 B\u00edbi f\u00e1jdalmas ki\u00e1lt\u00e1sait, \u00e1m egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1s sz\u00edn vegy\u00fclt a hangba. Megjelentek ugyanis a karhatalom emberei, \u00e9s minden\u00e1ron ki akart\u00e1k szedni a sz\u00fcl\u0151 asszonyb\u00f3l, hogy hol bujk\u00e1l az embere. De hi\u00e1ba faggatt\u00e1k, B\u00edbi nem \u00e1rulta el; ez\u00e9rt \u00fajra meg \u00fajra a v\u00edz al\u00e1 nyomt\u00e1k. Parj\u00e1 egy ilyen hossz\u00fa lemer\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben j\u00f6tt vil\u00e1gra.
\n\u2013 J\u00f3l l\u00e1ttam \u2013 folytatta Dzsah\u00e1z \u2013, ahogy kis bubor\u00e9kok form\u00e1j\u00e1ban felsz\u00ednre t\u00f6r B\u00edbi l\u00e9legzete, majd egyszer csak felbukkan k\u00f6z\u00f6tt\u00fck Parj\u00e1 pici fejecsk\u00e9je. \u00c9s hallottam, ahogy fels\u00edr.
\nA karhatalmist\u00e1k csak ekkor d\u00f6bbentek r\u00e1, hogy B\u00edbi nem sz\u00ednlelt. Elmentek, de tov\u00e1bbra is szemmel tartott\u00e1k a gh\u00e1tat. \u00c9s bev\u00e1lt a sz\u00e1m\u00edt\u00e1suk: egy nap val\u00f3ban megjelent Parj\u00e1 apja. A haj\u00f3n ker\u00edtett\u00e9k be. Pr\u00f3b\u00e1lt menek\u00fclni, de sebet kapott, a t\u00f3ba esett, \u00e9s megfulladt.
\nAtt\u00f3l a napt\u00f3l fogva B\u00edbi a nagy haj\u00f3t tekinti saj\u00e1t \u00e9s l\u00e1nya otthon\u00e1nak. \u0150 maga olykor ell\u00e1togat valamelyik szomsz\u00e9dos telep\u00fcl\u00e9sre, de Parj\u00e1t a mai napig nem engedte sz\u00e1razf\u00f6ldre l\u00e9pni. \u00cdgy a l\u00e1ny vagy a tavon k\u00f3borol cs\u00f3nakj\u00e1val, vagy az anyja mellett, a haj\u00f3n tart\u00f3zkodik. Hogy mi\u00e9rt? Tal\u00e1n esk\u00fct tett B\u00edbi? Fogadalmat? Senki sem tudja, ez\u00e9rt az sem tudhat\u00f3, meddig cs\u00f3nak\u00e1zik m\u00e9g Parj\u00e1 a tavon, \u00e9s fogja-e a l\u00e1ba valaha is a f\u00f6ldet \u00e9rinteni.<\/p>\n

4.<\/p>\n

\u00a0 Egy \u00e9v telt el a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1ton. L\u00e1ttam elvonulni az \u00e9vszakokat a t\u00f3 felett, \u00e9s mindegyik \u00e9vszakban l\u00e1ttam, mint szeli Parj\u00e1 cs\u00f3nakja a tavat. Nem nagyon volt m\u00e1s sz\u00f3rakoz\u00e1som. Otthonom k\u00fcls\u0151 ajtaja a term\u00e9ketlen f\u00f6ldre ny\u00edlt, amelyet az \u00fcvegk\u00e9sz\u00edt\u0151k f\u00fcst\u00f6s telep\u00fcl\u00e9s\u00e9n k\u00edv\u00fcl csak hal\u00e1szkunyh\u00f3k szeg\u00e9lyeztek. A sz\u00e1rad\u00f3 halak szaga azonban t\u00e1vol tartott ezekt\u0151l a sz\u00e1ll\u00e1sokt\u00f3l. A hal\u00e1szoknak mindig sok dolguk volt, nemigen tudtam mit kezdeni vel\u00fck \u2013 ahogy \u0151k sem velem. T\u00e1volabb m\u00e1s gh\u00e1tak is voltak, helyenk\u00e9nt a cs\u00f3nakosok alkottak kisebb-nagyobb telepeket. N\u00e9melyik gh\u00e1ton nagy s\u00fcrg\u00e9s-forg\u00e1st l\u00e1ttam, de valah\u00e1nyszor arra j\u00e1rtam, tal\u00e1n egy-k\u00e9t alkalommal, megtapasztalhattam, hogy Dzsah\u00e1z fi\u00e1nak h\u00edre megel\u0151z\u00f6tt: felismertek. Ez\u00e9rt ink\u00e1bb a medd\u0151 f\u00f6ldeken k\u00f3sz\u00e1ltam, h\u00e1tha valami \u00e9rdekeset tal\u00e1lok, vagy a n\u00e1dtet\u0151 alatt \u00fcld\u00f6g\u00e9ltem. Az \u00f6reg Dzsah\u00e1z, amikor v\u00e9gzett a munk\u00e1j\u00e1val vagy hazat\u00e9rt egy-egy k\u00f6r\u00fatj\u00e1r\u00f3l, ugyancsak ide j\u00f6tt pihenni a pip\u00e1z\u00e1s kell\u00e9keivel felszerelkezve. \u00dcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk, s k\u00f6zben mes\u00e9lt mindenf\u00e9l\u00e9t; t\u00f6rt\u00e9neteit \u00e9rdemes lett volna megjegyeznem, \u00e9n azonban elfelejtettem \u0151ket. Eml\u00e9kszem viszont, mennyire fel tudta mag\u00e1t bosszantani, ha mes\u00e9j\u00e9vel nem volt k\u00e9pes lek\u00f6tni a figyelmemet. Nagyon b\u00e1ntotta, s\u0151t tal\u00e1n kicsit k\u00e9ts\u00e9gbe is esett, s olykor megk\u00eds\u00e9relte a r\u00e9gi, v\u00e1s\u00e1ri kom\u00e9di\u00e1s st\u00edlusban el\u0151adni ugyanazt. \u00c1m a k\u00eds\u00e9rlet rendszerint k\u00f6h\u00f6g\u0151rohamba torkollt, \u00edgy a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9gk\u00e9pp \u00e9rdektelenn\u00e9 v\u00e1lt.
\nEleinte azt hittem, vil\u00e1gt\u00f3l t\u00e1vol es\u0151 hely a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1t, itt mindig elhagyatott a t\u00f3. Nem \u00edgy volt. T\u00e9ny, hogy B\u00edbi enged\u00e9lye n\u00e9lk\u00fcl senki sem l\u00e9phetett a gh\u00e1tra \u2013 \u00e9pp ahogy ap\u00e1m vend\u00e9geit\u0151l hallottam. Azt k\u00e9pzeltem, B\u00edbi soha senkit nem enged oda, de miut\u00e1n Dzsah\u00e1zhoz ker\u00fcltem, l\u00e1thattam, hogy meghat\u00e1rozott napokon hal\u00e1szok \u00f6z\u00f6nlik el cs\u00f3nakjaikkal \u00e9s h\u00e1l\u00f3ikkal a partot. N\u00e9ha oly nagy t\u00f6megben gy\u0171ltek \u00f6ssze, hogy egy kisebbfajta v\u00edziv\u00e1s\u00e1r is kitelt volna bel\u0151l\u00fck. Hallottam, ahogy sz\u00f3longatj\u00e1k vagy utas\u00edtgatj\u00e1k egym\u00e1st a hal\u00e1szok. Hangjukba olykor belevegy\u00fclt Parj\u00e1 kacag\u00e1sa. N\u00e9melyik hal\u00e1sz olyan hanghordoz\u00e1ssal besz\u00e9lt, mintha el akarn\u00e1 tan\u00e1csolni Parj\u00e1t valamit\u0151l. Egyszer-egyszer egy id\u0151sebb hal\u00e1sz nagy nevetve r\u00e1d\u00f6rrent a l\u00e1nyra. Ilyenkor B\u00edbi is odasz\u00f3lt a haj\u00f3r\u00f3l :
\n\u2013 Parj\u00e1, hagyd \u0151ket dolgozni!
\nA l\u00e1ny csak nevetett, az \u00f6reg hal\u00e1sz meg sietve tiltakozott B\u00edbin\u00e9l, mondv\u00e1n, hogy Parj\u00e1 nem zavar.
\nIlyenkor, \u00e9s n\u00e9ha m\u00e1s napokon is, Parj\u00e1 m\u00e1r kor\u00e1n reggel megjelent a gh\u00e1t mellett. Cs\u00f3nakj\u00e1ban \u00e1llva hossz\u00fa besz\u00e9lget\u00e9seket folytatott Dzsah\u00e1zzal. N\u00e9ha engem is odah\u00edvott, \u00e9s ha Dzsah\u00e1z \u00e9pp nem volt otthon, hozz\u00e1m int\u00e9zte szavait. Gyerekes dolgokr\u00f3l besz\u00e9lt: t\u00f6bbnyire a kuty\u00e1j\u00e1r\u00f3l meg a macsk\u00e1j\u00e1r\u00f3l, vagy hogy el\u0151z\u0151 nap mi\u00e9rt kapott ki. El\u0151fordult, hogy olyat k\u00e9rdezett t\u0151lem, amire fejmozdulat helyett sz\u00f3ban kellett v\u00e1laszolnom. Pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1somat persze mindig kinevette, B\u00edbi megszidta \u00e9rte, mire \u0151 a t\u00f3 t\u00e1volabbi fert\u00e1lyai fel\u00e9 vette \u00fatj\u00e1t. D\u00e9lben B\u00edbi addig ki\u00e1ltozott ut\u00e1na, m\u00edg fel nem t\u0171nt a nagy haj\u00f3 fel\u00e9 k\u00f6zeled\u0151 kis cs\u00f3nak. Ezut\u00e1n legink\u00e1bb csak Parj\u00e1 nevet\u00e9s\u00e9t \u00e9s B\u00edbi m\u00e9rgel\u0151d\u00e9s\u00e9t lehetett hallani a haj\u00f3r\u00f3l. D\u00e9lut\u00e1n Parj\u00e1 \u00fajra \u00fatnak indult, \u00e9s t\u00f6bbnyire a gh\u00e1tn\u00e1l k\u00f6t\u00f6tt ki. Ha ilyenkor Dzsah\u00e1z nem volt ott, r\u00f3la besz\u00e9lt nekem. Mert minden, ami Dzsah\u00e1zzal kapcsolatos volt \u2013 pip\u00e1z\u00e1sa, lompos \u00f6lt\u00f6zete \u00e9pp\u00fagy, mint h\u00e1za tetej\u00e9n a vitorla \u2013 megkacagtatta.
\nEgy ilyen napon gyan\u00fat fogtam \u2013 s mit kider\u00fclt, nem t\u00e9vedtem \u2013, hogy Parj\u00e1nak tal\u00e1n nincs is tudom\u00e1sa Dzsah\u00e1z kor\u00e1bbi mesters\u00e9g\u00e9r\u0151l, vagyis arr\u00f3l, hogy m\u00e9g nyolc \u00e9ve is v\u00e1s\u00e1ri kom\u00e9di\u00e1sk\u00e9nt kereste a kenyer\u00e9t. Ekkor \u00e9reztem magamban el\u0151sz\u00f6r n\u00e9mi \u00f6nbizalmat ahhoz, hogy besz\u00e9ljek \u2013 szerettem volna mes\u00e9lni neki Dzsah\u00e1z alak\u00edt\u00e1sair\u00f3l. Hosszan k\u00fcszk\u00f6dtem, de Parj\u00e1 szeml\u00e1tom\u00e1st nem sokat \u00e9rtett ny\u00f6k\u00f6g\u00e9semb\u0151l. M\u00e9gis nevet\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl, figyelmesen v\u00e9gighallgatott; mint ap\u00e1m az utols\u00f3 id\u0151kben. Ekkor j\u00f6tt meg Dzsah\u00e1z, sz\u00e1j\u00e1ban pip\u00e1val. \u00c1tseg\u00edtett a neh\u00e9zs\u00e9gen, s elmondta Parj\u00e1nak, mit is akartam mes\u00e9lni, s\u0151t el\u0151adott k\u00e9t r\u00f6vid par\u00f3di\u00e1t. Nekem ugyan csak r\u00e9gi sz\u00e1mai \u00e1rny\u00e9k\u00e1nak t\u0171nt a produkci\u00f3, de Parj\u00e1 d\u0151lt a nevet\u00e9st\u0151l, \u00fagyhogy cs\u00f3nakja billegni kezdett. Sz\u00edvesen l\u00e1tott volna m\u00e9g hasonl\u00f3 alak\u00edt\u00e1st, de Dzsah\u00e1zra r\u00e1j\u00f6tt a k\u00f6h\u00f6g\u00e9s. Parj\u00e1 v\u00e1rt, h\u00e1tha elm\u00falik, de Dzsah\u00e1z intett, hogy menj\u00fcnk. Parj\u00e1 megford\u00edtotta a cs\u00f3nakj\u00e1t, \u00e9s m\u00e9g mindig der\u00fclve megjegyezte:
\n\u2013 Dzsah\u00e1z, Dzsah\u00e1z, te m\u00e9g B\u00edbit is megnevettetn\u00e9d!
\nM\u00e1snap m\u00e9g az \u00e1tlagosn\u00e1l is kor\u00e1bban jelent meg, de Dzsah\u00e1znak valahov\u00e1 el kellett mennie, egyed\u00fcl voltam. A l\u00e1ny persze Dzsah\u00e1zr\u00f3l besz\u00e9lt, s\u0151t \u00fagy mes\u00e9lte nekem az el\u0151z\u0151 nap l\u00e1tott sz\u00e1mokat, mintha ott se lettem volna, \u00e9s mintha kor\u00e1bban nem \u00e9n l\u00e1ttam volna sz\u00e1zszor is; mi t\u00f6bb, mintha m\u00e9g azt se tudn\u00e1m, hogy Dzsah\u00e1z valaha is foglalkozott ilyesmivel. Hallgattam egy ideig, majd megk\u00eds\u00e9reltem elmondani, hogy Dzsah\u00e1z a h\u00e1t\u00e1ra er\u0151s\u00edtett vitorl\u00e1val j\u00e1rta a baz\u00e1rokat, \u00e9s s\u00fcllyed\u0151 haj\u00f3kat ut\u00e1nozott. De nem siker\u00fclt, sem szavakkal, sem mutogatva. Feladtam.
\n\u2013 Holnap \u2013 gondoltam \u2013, ak\u00e1rhogy lesz is, holnap mindenk\u00e9ppen elmondom neked.
\nN\u00e9ztem t\u00e1volod\u00f3 alakj\u00e1t.
\n\u2013 Holnap \u2013 biztattam magam \u2013, mindenk\u00e9ppen.
\nAznap este nevel\u0151ap\u00e1m elj\u00f6tt a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1tra.
\nEgy \u00e9v alatt annyit \u00f6regedett, mint Dzsah\u00e1z nyolc alatt, vagy m\u00e9g t\u00f6bbet. Kicsit bicegett; Dzsah\u00e1z t\u00e1mogatta. Azonnal a nyakamba borult. Azt\u00e1n Dzsah\u00e1z sz\u00e9tv\u00e1lasztott minket, vigy\u00e1zva le\u00fcltette ap\u00e1mat, majd hozz\u00e1m fordult:
\n\u2013 Meghalt az \u00faj any\u00e1d \u2013 mondta, \u00e9s r\u00e1j\u00f6tt a k\u00f6h\u00f6g\u00e9s.<\/p>\n

5.<\/p>\n

\u00a0 Egy\u00e1ltal\u00e1n nem tudtam besz\u00e9lgetni nevel\u0151ap\u00e1mmal. R\u00f6viddel az \u00e9rkez\u00e9se ut\u00e1n Dzsah\u00e1z elvitte valahova, \u00e9s egyed\u00fcl j\u00f6tt vissza. K\u00f6zben m\u00e1r lefek\u00fcdtem. Dzsah\u00e1z pip\u00e1zott egy kicsit, majd feltehet\u0151en \u0151 is aludni t\u00e9rt. Azon t\u00f6rtem a fejem az \u00e1gyban, hogy mit\u0151l \u00f6regedhetett meg \u00edgy a nevel\u0151ap\u00e1m, ilyen r\u00f6vid id\u0151 alatt. Az \u00faj any\u00e1mra gondoltam, aki \u00fagy halt meg, hogy nem is hallott besz\u00e9lni, \u00e9s tal\u00e1n meg sem \u0151r\u00fclt. Azt\u00e1n felid\u00e9z\u0151d\u00f6tt bennem a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1ton t\u00f6lt\u00f6tt egy \u00e9v. Eleinte roppant unalmas volt, hogy a csendet csak ritk\u00e1n t\u00f6ri meg valami. Most viszont \u00fagy \u00e9reztem, hogy sz\u00fcntelen\u00fcl hangok t\u00f6ltik be a k\u00f6rny\u00e9ket. Az \u00fcvegk\u00e9sz\u00edt\u0151k, a hal\u00e1szok h\u00e1zai, \u00e9s a t\u00f6bbi gh\u00e1t fel\u0151l \u2013 ha tomp\u00edtottan is, de \u2013 eljutottak hozz\u00e1nk a ki\u00e1lt\u00e1sok. V\u00edzimadarak csiripeltek a tavon. Csak eddig nem figyeltem f\u00f6l a hangokra. Ha kicsit hegyezem a f\u00fclemet, most is hallom a partot \u00e9rint\u0151 hull\u00e1mok \u00fctemes csobban\u00e1s\u00e1t, B\u00edbi haj\u00f3j\u00e1n a deszk\u00e1k halk reccsen\u00e9seit. Eld\u00f6nt\u00f6ttem magamban, hogy a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1t arra lett kital\u00e1lva, hogy \u00e9n ott lakjak, \u00e9n pedig arra, hogy a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1t legyen az otthonom.
\n\u2013 Holnap reggel megmondom Dzsah\u00e1znak \u2013 tettem fel magamban, \u00e9s elaludtam.
\nReggel, mint minden nap, Dzsah\u00e1z k\u00f6h\u00f6g\u00e9s\u00e9re \u00e9bredtem. Azt\u00e1n Parj\u00e1 hangj\u00e1t hallottam. Besz\u00e9lgetett Dzsah\u00e1zzal, mint minden nap. De ahol Dzsah\u00e1z \u00fclt, onnan nem l\u00e1tszott Parj\u00e1 cs\u00f3nakja, ez\u00e9rt Dzsah\u00e1znak kiab\u00e1lnia, \u00e9s emiatt ism\u00e9telten k\u00f6h\u00f6gnie kellett.
\nFelkeltem, \u00e9s lementem. Parj\u00e1 szemben, cs\u00f3nakja k\u00f6zep\u00e9n \u00e1llt. Valamit m\u00e9g mondott Dzsah\u00e1znak. Valamit B\u00edbir\u0151l. Azt\u00e1n megfordult, \u00e9s a cs\u00f3nak v\u00e9g\u00e9be ment. L\u00e1ba finom mozdulataira a cs\u00f3nak lass\u00fa f\u00e9lk\u00f6rt \u00edrt le. Parj\u00e1 most h\u00e1ttal \u00e1llt. El\u0151sz\u00f6r n\u00e9ztem meg alaposabban, tet\u0151t\u0151l-talpig, \u00e9s m\u00e9g jobban elcsod\u00e1lkoztam, mind kor\u00e1bban, hogy ennek a l\u00e1nynak \u00e9ppen B\u00edbi az anyja. Ekkor test\u00e9t el\u0151re-h\u00e1tra d\u00f6ccentve mozg\u00e1sba hozta a cs\u00f3nakot, \u00e9s t\u00e1volodni kezdett. Azt\u00e1n a cs\u00f3nak himb\u00e1l\u00f3zva meg\u00e1llt. Parj\u00e1 a v\u00edzfelsz\u00ednt n\u00e9zte maga k\u00f6r\u00fcl. A cs\u00f3nak ism\u00e9t megremegett, de a l\u00e1ny kiegyenes\u00edtette a t\u00f6rzs\u00e9t, \u00e9s vissza\u00e1ll\u00edtotta az egyens\u00falyt. Finoman arr\u00e9bb l\u00e9pett megint, mire a cs\u00f3nak ism\u00e9t lassan le\u00edrt egy f\u00e9lk\u00f6rt. El\u00f6lr\u0151l is tet\u0151t\u0151l-talpig szem\u00fcgyre vehettem Parj\u00e1t. Kicsit f\u00e9ltem, hogy tal\u00e1n nem veszi j\u00f3 n\u00e9ven, hogy \u00edgy b\u00e1mulom, de \u0151 m\u00e9g csak fel\u00e9m se pillantott. Olyan nagy figyelemmel szeml\u00e9lte vizet cs\u00f3nakja \u00e9s a gh\u00e1t k\u00f6z\u00f6tt, mintha \u00e9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tn\u00e1. Azt\u00e1n t\u00f6bbsz\u00f6r megtorpanva a cs\u00f3nak part fel\u0151li v\u00e9g\u00e9be l\u00e9pkedett. Kiss\u00e9 lehajolva ism\u00e9t figyelmesen vizsg\u00e1lgatta a vizet, majd fel\u00e1llt, kih\u00fazta mag\u00e1t, \u00e9s sz\u00e9p nyugodtan a t\u00f3 felsz\u00edn\u00e9re helyezte az egyik l\u00e1b\u00e1t, ahogy m\u00e1s a sz\u00e1razf\u00f6ldre l\u00e9p. Azt\u00e1n a m\u00e1sik l\u00e1ba is elhagyta a cs\u00f3nakot. Egyik l\u00e1b\u00e1val el\u0151rel\u00e9pett, \u00e9s ut\u00e1na h\u00fazta a m\u00e1sikat.
\n\u2013 A v\u00edzen j\u00e1r! \u2013 d\u00f6bbentem meg. A kiss\u00e9 t\u00e1volabb pip\u00e1zgat\u00f3 Dzsah\u00e1zra n\u00e9ztem, majd ism\u00e9t a t\u00f3 fel\u00e9 fel\u00e9 fordultam. Parj\u00e1 \u00fcres cs\u00f3nakja \u00e9s a part k\u00f6z\u00f6tt csak v\u00edz volt, sokszoroz\u00f3d\u00f3 k\u00f6r\u00f6kben gy\u0171r\u0171ztek sz\u00e9t rajta a hull\u00e1mok. M\u00e1sodpercek m\u00falva a gy\u0171r\u0171k k\u00f6z\u00e9ppontj\u00e1b\u00f3l kiemelkedett Parj\u00e1 feje. Csapkodott a tenyer\u00e9vel, mintha meg akarna kapaszkodni a t\u00f3 felsz\u00edn\u00e9ben. A v\u00edz hangos fr\u00f6ccsen\u00e9ssel sz\u00e1llt szertesz\u00e9t.
\n\u2013 Parj\u00e1, ne j\u00e1tssz a v\u00edzzel! \u2013 csattant f\u00f6l ekkor Dzsah\u00e1z hangja.
\nDe tork\u00e1ra szorult a f\u00fcst hurka, k\u00e9tr\u00e9t g\u00f6rnyedve k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt. L\u00e1ttam, hogy mindj\u00e1rt legy\u0171ri roham; szeml\u00e1tom\u00e1st seg\u00edts\u00e9gre szorul. Ism\u00e9t a t\u00f3 fel\u00e9 fordultam. Az \u00fcres v\u00edzfelsz\u00ednen \u00fajra szaporodni kezdtek a hull\u00e1mgy\u0171r\u0171k.
\nParj\u00e1 felbukkant, majd al\u00e1mer\u00fclt megint. Ahogy tekintetem r\u00e1tal\u00e1lt a tekintet\u00e9re, hirtelen bel\u00e9m has\u00edtott a felismer\u00e9s; felpattantam.
\n\u2013 Dzsah\u00e1z! \u2013 ord\u00edtottam, majd g\u00f6rcsbe r\u00e1ndult a nyelvem.
\nRep\u00fcltem Dzsah\u00e1zhoz. M\u00e1r nem k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, de h\u00f6r\u00f6gve szedte a leveg\u0151t. Egyik kez\u00e9vel a mellkas\u00e1t massz\u00edrozta, a m\u00e1sikkal t\u00f6r\u00f6lgette a szem\u00e9t. Felrohantam a l\u00e9pcs\u0151n, megragadtam mindk\u00e9t kez\u00e9t, \u00e9s er\u0151teljesen r\u00e1zni kezdtem.
\n\u2013 Parj\u00e1…! \u2013 szakadt ki bel\u0151lem.
\nS\u00e1rga szem\u00e9vel egy darabig csak meredt r\u00e1m, azt\u00e1n mintha vill\u00e1mf\u00e9ny gy\u00falt volna a tekintet\u00e9ben. \u00c9s mint ragadoz\u00f3 mad\u00e1r, \u00fagy t\u00e9pte ki mag\u00e1t a kezem k\u00f6z\u00fcl. A l\u00e9pcs\u0151n sz\u00e1llt a por a nyom\u00e1ban. Dzsah\u00e1z m\u00e1r a parton \u00e1llt.
\nParj\u00e1 cs\u00f3nakja k\u00f6zben teljes k\u00f6rt \u00edrt le. Dzsah\u00e1z n\u00e9zte a cs\u00f3nakot, a vizet. Ismeretlen nyelven, teli torokb\u00f3l ki\u00e1ltott. B\u00edbi ugyancsak teli torokb\u00f3l megism\u00e9telte a szavakat a haj\u00f3r\u00f3l. Nemsok\u00e1ra minden ir\u00e1nyb\u00f3l ugyanaz a ki\u00e1lt\u00e1s visszhangzott.
\n\u2013 A kis szomor\u00fa? \u2013 ki\u00e1ltott \u00fajra B\u00edbi.
\n\u2013 Parj\u00e1! \u2013 Dzsah\u00e1z olyan hangosan ki\u00e1ltotta ezt, hogy beleremegett mellette a v\u00edzt\u00fck\u00f6r.
\nK\u00f6zelb\u0151l \u00e9s t\u00e1volb\u00f3l hangok ism\u00e9telt\u00e9k Dzsah\u00e1z v\u00e9szki\u00e1lt\u00e1s\u00e1t. Mindenfel\u0151l hal\u00e1szok t\u0171ntek fel, s rohantak a gh\u00e1t fel\u00e9, kez\u00fckben h\u00e1l\u00f3val vagy \u00fcres k\u00e9zzel. N\u00e9melyik\u00fck beleg\u00e1zolt a v\u00edzbe, miel\u0151tt m\u00e9g oda\u00e9rt volna. Dzsah\u00e1z hadon\u00e1szva magyar\u00e1zott, azt\u00e1n bal fel\u0151l csobban\u00e1s hallatszott. L\u00e1ttam, hogy a haj\u00f3n csaholva futk\u00e1rozik fel-al\u00e1 a kutya, a tarka macska pedig feldombor\u00edtott h\u00e1ttal n\u00e9zi az egyik kabin tetej\u00e9r\u0151l. Azt\u00e1n megpillantottam B\u00edbit: majdnem anyasz\u00fclt meztelen\u00fcl \u00faszott fel\u00e9nk, mint valami t\u00fcsk\u00e9s emberev\u0151 hal. Neki\u00fctk\u00f6z\u00f6tt Parj\u00e1 cs\u00f3nakj\u00e1nak, mire az megp\u00f6rd\u00fclt a tengelye k\u00f6r\u00fcl, ak\u00e1r egy ors\u00f3. B\u00edbi lebukott, majd felbukkant a cs\u00f3nak t\u00faloldal\u00e1n. Mutogatott valamit a hal\u00e1szoknak, majd \u00fajra elt\u0171nt a v\u00edz alatt.
\nA t\u00f6bbi gh\u00e1t ir\u00e1ny\u00e1b\u00f3l is a S\u00eds\u00e1-gh\u00e1t fel\u00e9 evez\u0151 cs\u00f3nakosok bukkantak el\u0151. N\u00e9h\u00e1nyuk a v\u00edzbe ugrott, \u00e9s a cs\u00f3nakokat megel\u0151zve \u00faszott fel\u00e9nk.
\nParj\u00e1 cs\u00f3nakja \u00e9s a part k\u00f6z\u00f6tt tele volt a v\u00edz fejekkel. A t\u00f3parton is egyre n\u0151tt a t\u00f6meg. Nagy kavarod\u00e1s, hangzavar. Mindenki besz\u00e9lt, de nem lehetett \u00e9rteni, ki mit mond. A csobban\u00e1sok voltak a leghangosabbak. Mintha meg\u00e1llt volna az id\u0151. V\u00e9g\u00fcl egy hang t\u00falkiab\u00e1lta a t\u00f6bbit. A zsivaj feler\u0151s\u00f6d\u00f6tt, majd hirtelen cs\u00f6nd lett. Aki a v\u00edzben volt, mind n\u00e9m\u00e1n \u00faszni kezdett, egyfel\u00e9. Csend volt, csak a haj\u00f3n ugatott a kutya. Egyszer csak mintha satupadba szor\u00edtan\u00e1k a csukl\u00f3mat. Dzsah\u00e1z \u00e1llt mellettem.
\n\u2013 Gyer\u00fcnk \u2013 r\u00e1zta meg a kezem.
\nNem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt vonszol a h\u00e1z fel\u00e9. Szerettem volna h\u00e1tran\u00e9zni a t\u00f3ra, de Dzsah\u00e1z a kezemn\u00e9l fogva tov\u00e1bb r\u00e1ngatott. R\u00e1n\u00e9ztem, \u0151 is r\u00e1m szegezte a pillant\u00e1s\u00e1t.
\n\u2013 Gyer\u00fcnk \u2013 ism\u00e9telte.
\nA h\u00e1z h\u00e1ts\u00f3 ajtaj\u00e1hoz \u00e9rt\u00fcnk. Dzsah\u00e1z kinyitotta. Szemben a term\u00e9ketlen f\u00f6ld.
\n\u2013 Megtal\u00e1lt\u00e1k \u2013 mondta Dzsah\u00e1z. Azt\u00e1n a f\u00f6lddarab fel\u00e9 mutatott, \u00e9s hadarva folytatta: \u2013 Hamar oda\u00e9rsz az \u00fcvegk\u00e9sz\u00edt\u0151kh\u00f6z. Biztos lesz valaki, aki el tud vinni. Ha kell, eml\u00edtsd a nevem.
\nZsebkend\u0151be k\u00f6t\u00f6tt n\u00e9h\u00e1ny p\u00e9nz\u00e9rm\u00e9t, \u00e9s a zsebembe dugta. Tele voltam k\u00e9rd\u00e9sekkel, arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem akartam elmenni. Dzsah\u00e1z azonban \u00edgy sz\u00f3lt:
\n\u2013 Csak te l\u00e1ttad, hogyan f\u00falt v\u00edzbe. Mindenki t\u00e9ged faggat majd. F\u0151k\u00e9nt B\u00edbi. Hogy fogod nekik elmondani?
\nLelki szemeim el\u0151tt megjelentek a nagy f\u00fclbeval\u00f3s hal\u00e1szok, a kark\u00f6t\u0151s cs\u00f3nakosok, a gh\u00e1tok l\u00e1togat\u00f3i \u2013 t\u00f6m\u00f6tt, kett\u0151s-h\u00e1rmas gy\u0171r\u0171kben \u00e1ll k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem a sok ember. Minden ir\u00e1nyb\u00f3l k\u00e9rd\u00e9sek z\u00e1poroznak r\u00e1m, mik\u00f6zben B\u00edbi mer\u0151n n\u00e9z. Azt\u00e1n eln\u00e9mul a t\u00f6meg, \u00e9s B\u00edbi megindul fel\u00e9m.
\nDzsah\u00e1z l\u00e1tta, hogy minden \u00edzemben reszketek.
\n\u2013 Mondj valamit… b\u00e1rmit! \u2013 k\u00e9rlelt. \u2013 Beleesett?
\n\u2013 Nem \u2013 ny\u00f6gtem ki.
\n\u2013 H\u00e1t akkor? \u2013 unszolt. \u2013 Beleugrott?
\n\u2013 Nem \u2013 mondtam, \u00e9s cs\u00f3v\u00e1ltam a fejem.
\nDzsah\u00e1z vadul megr\u00e1zott:
\n\u2013 Mondj m\u00e1r valamit! Gyorsan!
\nTudtam, hogy szavakkal nem leszek k\u00e9pes le\u00edrni, amit l\u00e1ttam, ez\u00e9rt mutogatva pr\u00f3b\u00e1ltam magyar\u00e1zni, hogy Parj\u00e1 a v\u00edzen akart j\u00e1rni. De a kezeim minduntalan megtorpantak, mintha jelbesz\u00e9dem is dadogna; f\u00e9ltem, hogy imm\u00e1r semmit nem lehet kih\u00e1mozni bel\u0151le. De Dzsah\u00e1z elf\u00fal\u00f3 hangon k\u00e9rdezte:
\n\u2013 A v\u00edzen j\u00e1rt?
\n\u2013 Igen \u2013 pr\u00e9seltem ki nagy nehezen.
\n\u2013 \u00c9s \u00fagy s\u00fcllyedt el?
\n\u2013 Igen.
\n\u2013 B\u00edbi fel\u00e9 indult a v\u00edzen?
\n\u2013 Nem.
\n\u2013 H\u00e1t merre? \u2013 k\u00e9rdezte. \u2013 Fel\u00e9nk?
\n\u2013 Igen \u2013 b\u00f3lintottam.
\nDzsah\u00e1z lehajtotta a fej\u00e9t. A szemem l\u00e1tt\u00e1ra lett egyre \u00f6regebb.
\n\u2013 Onnant\u00f3l fogva, hogy a fejecsk\u00e9je felbukkant a v\u00edzb\u0151l \u2013 sz\u00f3lalt meg nagy sok\u00e1ra \u2013, nem volt nap, hogy ne l\u00e1ttam volna. \u2013 Visszafojtotta a felt\u00f6r\u0151 k\u00f6h\u00f6g\u00e9st. \u2013 De nem vettem \u00e9szre, hogy mennyire megn\u0151tt.
\n\u00c1lltam n\u00e9m\u00e1n, \u00e9s n\u00e9ztem, ahogy Dzsah\u00e1z rohamosan \u00f6regszik.
\n\u2013 Na, indul\u00e1s! \u2013 tette a kez\u00e9t a v\u00e1llamra. \u2013 Majd \u00e9n mondok nekik valamit. Te ne mondj semmit senkinek.
\nMit mondan\u00e9k \u00e9n b\u00e1rkinek is?, gondoltam, \u00e1tmenetileg elkalandoz\u00f3 figyelmemet ism\u00e9t a gh\u00e1tra ir\u00e1ny\u00edtva. De Dzsah\u00e1z gyeng\u00e9den megford\u00edtott, hogy v\u00e1gjak neki a medd\u0151 f\u00f6ldnek.
\n\u2013 Ap\u00e1d m\u00e1r tegnap el akart vinni \u2013 mondta. \u2013 \u00c9n k\u00e9rtem, hogy csak n\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva j\u00f6jj\u00f6n \u00e9rted…
\nEnyh\u00e9bb k\u00f6h\u00f6g\u00e9si roham fogta el. Belekapaszkodott a k\u00e9t ajt\u00f3sz\u00e1rnyba, \u00e9s h\u00e1tr\u00e1lni kezdett.
\nMiel\u0151tt becsuk\u00f3dott volna az ajt\u00f3, elindultam. Tizen\u00f6t l\u00e9p\u00e9st se tettem meg, Dzsah\u00e1z ut\u00e1nam sz\u00f3lt. H\u00e1tran\u00e9ztem: meg-megtorpanva k\u00f6zeledett. Olyan volt most, mintha viharba ker\u00fclt haj\u00f3t ut\u00e1nozna, amelynek vitorl\u00e1j\u00e1t let\u00e9pte a sz\u00e9l. Oda\u00e9rt hozz\u00e1m, \u00e1t\u00f6lelt. Sok\u00e1ig a karj\u00e1ban tartott. Azt\u00e1n elengedett, \u00e9s h\u00e1tr\u00e1lt egy l\u00e9p\u00e9st.
\n\u2013 Dzsah\u00e1z! \u2013 B\u00edbi m\u00e9ly hangja a gh\u00e1t fel\u0151l hallatszott.
\nAz \u00f6reg kom\u00e9di\u00e1s utolj\u00e1ra r\u00e1m emelte s\u00e1rga szem\u00e9t. B\u00f3lintott, \u00e9n pedig sarkon fordultam, \u00e9s mentem tov\u00e1bb.<\/p>\n

Kov\u00e1cs Hajnalka ford\u00edt\u00e1sa urd\u00fab\u00f3l<\/em><\/p>\n

Megjelent: Kort\u00e1rs indiai irodalom<\/i>. Nagyvil\u00e1g. Vil\u00e1girodalmi foly\u00f3irat. 2010\/10. Budapest<\/span><\/span><\/p>\n

[1]<\/a>\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Gh\u00e1t:<\/strong> ki\u00e9p\u00edtett, l\u00e9pcs\u0151s v\u00edzpart.<\/p>\n

[2]<\/a>\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 S\u00eds\u00e1<\/strong>: \u00fcveg.<\/p>\n

[3]<\/a>\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 B\u00edbi<\/strong>: \u00farn\u0151.<\/p>\n

[4]<\/a>\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Parj\u00e1<\/strong>: T\u00fcnd\u00e9r.<\/p>\n

[1]<\/a>\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Naz\u00edri<\/strong>: (megh. kb. 1614) perzsa k\u00f6lt\u0151, aki Nis\u00e1pur v\u00e1ros\u00e1b\u00f3l \u00e9rkezett Indi\u00e1ba Akbar uralkod\u00e1sa alatt. Sok\u00e1ig Abdurrah\u00edm Kh\u00e1n-e Kh\u00e1n\u00e1nnak, a m\u0171v\u00e9szetek b\u0151kez\u0171 patr\u00f3nus\u00e1nak a p\u00e1rtfog\u00e1s\u00e1t \u00e9lvezte, majd Ahmednagarban (Gudzsar\u00e1t) telepedett le. F\u0151k\u00e9nt ghazal<\/em>jai \u00f6rvendtek nagy n\u00e9pszer\u0171s\u00e9gnek.<\/p>\n

[2]<\/a>\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 George Gascoigne<\/strong> (1539\u20131578): angol renesz\u00e1nszkori k\u00f6lt\u0151; Surrey \u00e9s Wyatt kort\u00e1rsa. Id\u00e9zett versr\u00e9szlet\u00e9nek ford\u00edt\u00e1sa pr\u00f3z\u00e1ban: \u00c9s megel\u00e9gszem ennyi \/ szerencs\u00e9vel \u00e9s vesztes\u00e9ggel \/ m\u00edg a forg\u00f3 id\u0151 \u00e1rap\u00e1lya \/ z\u00e1tonyra vethet ilyen hal\u00e1szokat.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Sz\u00e1z hull\u00e1mot kavar fel fut\u00e1s\u00e1val a hull\u00e1m, mely k\u00f6z\u00fcl\u00fcnk fut ki a partra Naz\u00edri N\u00eds\u00e1p\u00fari[1] And with such luck and loss I shall content myself Till tides of turning time may toss Such fishers on the shelf George Gascoigne[2] 1. \u00a0 Nevel\u0151ap\u00e1m, miut\u00e1n mag\u00e1hoz vett, \u00e9s nyolc \u00e9vig nagy szeretettel viselte gondomat, v\u00e9g\u00fcl arra k\u00e9nyszer\u00fclt, […]<\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_et_pb_use_builder":"","_et_pb_old_content":"","_et_gb_content_width":"","footnotes":""},"categories":[24,48,6],"tags":[],"class_list":["post-379","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-masood","category-proza","category-urdu"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/379","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=379"}],"version-history":[{"count":7,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/379\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":867,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/379\/revisions\/867"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=379"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=379"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=379"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}