{"id":359,"date":"2015-10-27T00:55:39","date_gmt":"2015-10-27T00:55:39","guid":{"rendered":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/?p=359"},"modified":"2015-11-08T14:55:48","modified_gmt":"2015-11-08T14:55:48","slug":"radzsendra-jadav-ket-apro-tadzs-mahal","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/2015\/10\/27\/radzsendra-jadav-ket-apro-tadzs-mahal\/","title":{"rendered":"R\u00e1dzs\u00e9ndra J\u00e1dav: K\u00e9t apr\u00f3 T\u00e1dzs Mahal"},"content":{"rendered":"

(T\u00f6rzs\u00f6k Judit ford\u00edt\u00e1sa)<\/em><\/p>\n

\n

Azzal a dologgal sem M\u00edr\u00e1 nem hozakodott el\u0151, sem \u0151. Tal\u00e1lkoz\u00e1suk el\u0151tt biztosnak l\u00e1tszott, hogy ez olyasmi, amit \u00a0meg kell besz\u00e9lni\u00fck, m\u00e9gis \u00fagy t\u0171nt, mintha v\u00e1rakoz\u00e1suk ellen\u00e9re minden pillanat \u00e9pp ezt halasztgatn\u00e1. Hi\u00e1ba volt m\u00e1r a nyelve hegy\u00e9n, nem siker\u00fclt belefognia, m\u00edg egyszer azt\u00e1n m\u00e9giscsak megk\u00e9rdezte M\u00edr\u00e1t\u00f3l:<\/p>\n

– Nem adhatn\u00e1nk ennek az ismerets\u00e9gnek \u00e1lland\u00f3sultabb form\u00e1t?<\/p>\n

De ha az el\u0151z\u0151 alkalmakhoz hasonl\u00f3an megint rossznak t\u0171nik az \u00f6tlet, akkor mi lesz? Mennyi vonz\u00f3d\u00e1s \u00e9s tart\u00f3zkod\u00e1s alakult ki mindkett\u0151j\u00fckben azut\u00e1n…<\/p>\n

Ki tudja, mi\u00e9rt, sohasem tartotta sz\u00e9pnek a T\u00e1dzs Mahalt. R\u00e1ad\u00e1sul a napf\u00e9nyben a feh\u00e9r m\u00e1rv\u00e1ny vak\u00edt\u00f3an ragyogott, ez\u00e9rt az \u00e9p\u00fcletnek h\u00e1tat ford\u00edtva \u00fclt le. De a ragyog\u00e1s M\u00edr\u00e1 szem\u00e9t tal\u00e1n nem ugyan\u00edgy b\u00e1ntja? Az is lehet, hogy M\u00edr\u00e1 \u00e9ppens\u00e9ggel sz\u00e9pnek tal\u00e1lja a T\u00e1dzsot. A s\u00edrpalota t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9t \u0151 biztosan a Jamun\u00e1 fel\u0151l l\u00e1tja, s az egyenletes naps\u00fct\u00e9sben csak a vak\u00edt\u00f3 m\u00e1rv\u00e1nyt l\u00e1tni, semmi m\u00e1st. A forr\u00f3 k\u00f6vezeten j\u00e1rva a cip\u0151talpa eg\u00e9szen felforr\u00f3sodott, \u00e9s ett\u0151l a forr\u00f3s\u00e1g\u00e9rzett\u0151l eg\u00e9sz test\u00e9ben valamif\u00e9le futhatn\u00e9k uralkodott el.<\/p>\n

H\u00e1rom \u00e9ve nem l\u00e1tt\u00e1k egym\u00e1st. Egym\u00e1sra pillantva csak elmosolyodtak, nyugodt l\u00e9lekkel meg\u00e1llap\u00edtv\u00e1n, hogy igen, mindketten megvannak: M\u00edr\u00e1 kicsit meg\u00e1llapodottabb lett, \u0151 pedig… ki a megmondhat\u00f3ja, hogy \u0151 milyen lett…<\/p>\n

Isten tudja, mennyi r\u00e9ges-r\u00e9gi mondatot, k\u00e9rd\u00e9st-feleletet j\u00e1tszott el mag\u00e1ban, M\u00edr\u00e1t maga el\u00e9 \u00fcltetve, \u00e9s reakci\u00f3it is elk\u00e9pzelve. Most pedig csak annyi t\u00f6rt\u00e9nt, hogy zavartan mosolyogva \u00fcdv\u00f6z\u00f6lt\u00e9k egym\u00e1st. Att\u00f3l a pillanatt\u00f3l megmagyar\u00e1zhatatlan m\u00f3don az eg\u00e9sz tal\u00e1lkoz\u00e1st feleslegesnek kezdte \u00e9rezni. H\u00e1t \u00edgy viselkednek \u0151k, akik annyira m\u00e1sok voltak? F\u00e9l vagy egy \u00e9v m\u00falva majd csak egym\u00e1s hogyl\u00e9t\u00e9r\u0151l tudnak t\u00e1rsalogni…<\/p>\n

Felh\u00fazott t\u00e9rde mellett, a p\u00e1zsiton, ott nyugtatta M\u00edr\u00e1 a kez\u00e9t. Ujjai fel-al\u00e1 futkostak, mintha valami nagyon finom hangszeren valaki egy halkan duruzsol\u00f3 dal \u00fctem\u00e9t tartotta volna. M\u00edr\u00e1 letette a vasgy\u0171r\u0171j\u00e9t – tal\u00e1n az\u00e9rt, hogy\u00a0Sani<\/em>\u00a0befoly\u00e1s\u00e1t helyes ir\u00e1nyba terelje. Kisujj\u00e1t lassan a gy\u0171r\u0171be akasztotta, majd felemelte a kez\u00e9t \u00e9s k\u00e9t tenyere k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtotta. Azt\u00e1n lassan a szavai is \u00e1radni kezdtek…<\/p>\n

Vidzsaj elgondolkozott. K\u00f6zben valami nagybajsz\u00fa, apr\u00f3 rovar m\u00e1szott M\u00edr\u00e1 nyak\u00e1ban, majd a bl\u00faza sz\u00e9l\u00e9n. A f\u00e9rfi habozott, hogy \u0151 maga s\u00f6p\u00f6rje le onnan, vagy sz\u00f3ljon M\u00edr\u00e1nak, hogy ott van. Azt\u00e1n arc\u00e1t m\u00e1s ir\u00e1nyba ford\u00edtotta: a bej\u00e1rat l\u00e9pcs\u0151it \u00edgy elfedt\u00e9k a bokrok, csak a fels\u0151 r\u00e9sz l\u00e1tszott. Vidzsaj, mint aki egy haboz\u00f3 krikettj\u00e1t\u00e9kos labd\u00e1j\u00e1t v\u00e9di ki, lecsapott a rovarra \u00e9s ujj\u00e1val sz\u00e9tnyomta. Izmaiban bizserg\u00e9st \u00e9rzett. Az a hely, ahonnan a rovart les\u00f6p\u00f6rte, mintha bepiszkol\u00f3dott volna… M\u00edr\u00e1 pedig ugyanolyan elmer\u00fclten besz\u00e9lt tov\u00e1bbra is arr\u00f3l, hogy mif\u00e9le emberek jelentek meg a bar\u00e1tn\u0151je esk\u00fcv\u0151j\u00e9n. A f\u00e9rfi sz\u00f3tlan volt.<\/p>\n

A n\u0151 m\u00e9g Vidzsaj odatett kez\u00e9t sem tolta el. Vidzsaj azt\u00e1n egyszercsak ism\u00e9t k\u00f6rbepillantott gyanakv\u00f3 tekintettel, majd el\u0151rehajolt, a n\u0151 hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1t a k\u00e9t tenyere k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtotta \u00e9s maga fel\u00e9 h\u00fazta. Nem, M\u00edr\u00e1 nem ellenkezett. Mintha mindig is abban rem\u00e9nykedett volna, hogy ennek a pillanatnak egyszer felt\u00e9tlen\u00fcl el kell j\u00f6nnie. M\u00e9gis, el\u0151sz\u00f6r \u00e9les r\u00e1ncok \u00e1rnya futott \u00f6ssze a homlok\u00e1n, de azt\u00e1n e r\u00e1ncok a meglepet\u00e9s mosoly\u00e1nak hull\u00e1maiv\u00e1 v\u00e1ltoztak \u00e1t. Furcsa, kicsit t\u00e9tova, visszah\u00faz\u00f3d\u00f3, boldog-szomor\u00fa mosolly\u00e1. Vidzsajnak \u00fagy t\u0171nt, mintha hossz\u00fa sivatagi bolyong\u00e1s ut\u00e1n szomjasan, k\u00e9t kez\u00e9vel a\u00a0szur\u00e1h\u00ed<\/em>t megragadva ennek a mosolynak a bor\u00e1t inn\u00e1 f\u00e9kezhetetlen h\u00e9vvel. \u00c9s csak itta, itta… v\u00e9g\u00fcl megt\u00e1ntorodott \u00e9s \u00f6sszeesett.<\/p>\n

V\u00e9kony ajka \u00f6ntudatlanul megremegett. De Vidzsaj e romantikus elal\u00e9l\u00e1s k\u00f6zben is esz\u00e9be jutott, hogy M\u00edr\u00e1nak el\u0151z\u0151leg le kell vennie a szem\u00fcveg\u00e9t, nehogy \u00f6sszet\u00f6rj\u00f6n. Megl\u00e1tta, hogy amik\u00e9nt a z\u00f6ldes sz\u00edn\u0171 sz\u00f6k\u0151kutakban t\u00fckr\u00f6z\u0151dik a T\u00e1dzs a p\u00e1vatollszer\u0171 f\u00e1k m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9ppen \u00fagy k\u00e9t T\u00e1dzs Mahal t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt a szem\u00fcvegen is. Tejfeh\u00e9r elef\u00e1ntcsontb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt k\u00e9t apr\u00f3cska j\u00e1t\u00e9k…<\/p>\n

Nem lehet tudni, mi\u00e9rt, sohasem tetszett neki a T\u00e1dzs Mahal. Esz\u00e9be jutott, ahogy feleslegess\u00e9 v\u00e1lt, ki\u00f6regedett \u0151rszem m\u00f3dj\u00e1n \u00e1llt a T\u00e1dzs m\u00f6g\u00f6tt \u00e9s b\u00e1mult… A besz\u00e9lget\u00e9s k\u00f6zben n\u00e9ha ugyan megfeledkezett r\u00f3la, de ahogy az embert zavarja id\u0151nk\u00e9nt a fogai k\u00f6z\u00e9 szorult sz\u00e1lka, benne is mindig fel\u00f6tl\u00f6tt, hogy a T\u00e1dzs \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban \u00fclnek, a nagy \u00e9s hatalmas T\u00e1dzs \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, amely…? Micsoda hatalmas \u00e9p\u00fclet! A T\u00e1dzs Mahal minden sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t egyszerre csod\u00e1lva sem volt soha olyan \u00e9rz\u00e9se, hogy val\u00f3ban sz\u00e9p volna. Az egyes r\u00e9szletekben elmer\u00fclve sem tal\u00e1lt benne semmi sz\u00e9pet. Bizony\u00e1ra csak a l\u00e9lek k\u00f6lt\u0151is\u00e9ge \u00e9s sz\u00e9ps\u00e9ge az, amit erre az \u00e9p\u00fcletre vet\u00edtve sz\u00e9pnek l\u00e1tnak az emberek. Ha egyszer alkalma lesz, megpr\u00f3b\u00e1lja rep\u00fcl\u0151r\u0151l n\u00e9zve befogadni a T\u00e1dzs sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9t. Valami mad\u00e1rt\u00e1vlati form\u00e1ja biztosan lesz onnan n\u00e9zve. \u00c9s akkor ott, a l\u00e9gt\u00e9r k\u00f6zep\u00e9n csak lesz benne valami \u00e9rdekes… \u00e1m ezek a szem\u00fcvegben csillog\u00f3, napf\u00e9nyben ragyog\u00f3 T\u00e1dzsok… A t\u0171n\u0151d\u00e9s itt megszakadt. \u00d6ntudatlanul m\u00e9ly l\u00e9legzetet vett, \u00e9s lassan visszah\u00fazta a kez\u00e9t.<\/p>\n

– Nem, itt nem. M\u00e9g megl\u00e1tja valaki…<\/p>\n

Ez meg hogy jutott esz\u00e9be?<\/p>\n

M\u00edr\u00e1 hirtelen figyelmes lett valamire. Hogy felt\u00f6r\u0151 sz\u00e9gyenl\u0151ss\u00e9g\u00e9t elrejtse, zavartan ide-oda n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt, de sehol semmi. A k\u00f6zeli magas, v\u00f6r\u00f6s falon id\u0151nk\u00e9nt renov\u00e1l\u00e1st v\u00e9gz\u0151, udvari szolg\u00e1knak l\u00e1tsz\u00f3 munk\u00e1sok kerget\u0151ztek egym\u00e1ssal tr\u00e9f\u00e1lkozva. Ak\u00e1r a majmok, \u00fagy futk\u00e1roztak a falon. A k\u00f6zb\u00fcls\u0151 \u00f6sv\u00e9nyen t\u00fal, a p\u00e1zsitot az el\u0151bb m\u00e9g k\u00e9t-h\u00e1rom kert\u00e9sz locsolta, \u00f6nt\u00f6z\u0151iket ide-oda h\u00fazva – \u0151k sincsenek m\u00e1r itt. Biztosan elmentek enni. M\u00edr\u00e1 oldalt od\u00e9bb h\u00fazta\u00a0sz\u00e1r\u00ed<\/em>j\u00e1t, \u00e9s a sz\u00e9l\u00e9t megigaz\u00edtotta a v\u00e1ll\u00e1n. Vidzsaj azut\u00e1n \u00f6ntudatlanul leszak\u00edtott egy vir\u00e1got, \u00e9s a szeme el\u0151tt morzsolgatni kezdte. M\u00edr\u00e1 levette a szem\u00fcveg\u00e9t \u00e9s r\u00e1lehelt, majd asz\u00e1r\u00ed<\/em>val megt\u00f6r\u00f6lte az \u00fcveget, hajtincseit a f\u00fcle m\u00f6g\u00e9 sim\u00edtotta, \u00e9s a szem\u00fcveget felt\u00e9ve a kar\u00f3r\u00e1j\u00e1ra n\u00e9zett.<\/p>\n

Nagy, neh\u00e9z csend ereszkedett kettej\u00fck k\u00f6z\u00e9. Vidzsajnak \u00fagy t\u0171nt, valamit mondaniuk kell, m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben a csendnek ez a s\u00falya sz\u00e9tszak\u00edtja a kett\u0151j\u00fck k\u00f6zti finom kapcsolatot. Mik\u00f6zben tenyer\u00e9ben a vir\u00e1g sz\u00e1r\u00e1b\u00f3l keresztet, majd h\u00e1romsz\u00f6get form\u00e1lt, n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t kipr\u00e9selt mag\u00e1b\u00f3l:<\/p>\n

– Akkor most megy\u00fcnk…? El\u00e9g k\u00e9s\u0151re j\u00e1r…<\/p>\n

M\u00edr\u00e1 a fej\u00e9t ingatta. \u00dagy t\u0171nt, mintha valamit mondani akart volna, ami azt\u00e1n megakadt benne, vagy mintha v\u00e1rt volna arra, hogy Vidzsaj mondjon valamit, de nem siker\u00fclt semmibe sem belefogni. Egy ideig ism\u00e9t cs\u00f6nd volt. Egyik\u00fck sem \u00e1llt fel. Azt\u00e1n Vidzsaj zsibbadt kez\u00e9vel megk\u00f6t\u00f6tte a cip\u0151f\u0171z\u0151j\u00e9t, az \u00fajs\u00e1gpap\u00edrba tett narancs \u00e9s f\u00f6ldimogyor\u00f3h\u00e9jakat eldobta. A maguk al\u00e1 ter\u00edtett kend\u0151t \u00f6sszehajtotta \u00e9s mindketten lassan a f\u0151kapu fel\u00e9 indultak.<\/p>\n

H\u00e1rom k\u00f6r\u00fcl lehetett. B\u00e1r az \u00f3ra a karj\u00e1n volt, ink\u00e1bb csak tal\u00e1lgatta az id\u0151t. A nap m\u00e9g mindig nagyon er\u0151sen s\u00fct\u00f6tt. Id\u0151nk\u00e9nt let\u00f6r\u00f6lte az izzadts\u00e1got a nyak\u00e1r\u00f3l \u00e9s a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1r\u00f3l. Nem sokkal ezel\u0151tt m\u00e9g csak tizenkett\u0151 volt. Azt\u00e1n hirtelen nevethetn\u00e9ke t\u00e1madt. Mennyire furcs\u00e1llt\u00e1k n\u00e9h\u00e1nyan a tal\u00e1lka id\u0151pontj\u00e1t!<\/p>\n

Mintha nagyon t\u00e1vol ker\u00fclt volna m\u00e1r ett\u0151l az id\u0151t\u0151l, egyre ezt ism\u00e9telgette: tizenk\u00e9t \u00f3ra, j\u00fanius h\u00f3napja, a T\u00e1dzs Mahal p\u00e1zsitja. \u0150 \u00e9rkezett meg el\u0151bb, \u00e9s v\u00e1rt. Akkor valahogyan nyugtalans\u00e1g, zavarts\u00e1g \u00e9s t\u00fcrelmetlens\u00e9g lett \u00farr\u00e1 rajta… Vajon m\u00e9rt nem m\u00falik az id\u0151? T\u00f6bb napja nem tudta megtiszt\u00edtani az \u00f3r\u00e1j\u00e1t, ez\u00e9rt tal\u00e1n m\u00e9g k\u00e9sik is. M\u00edr\u00e1 m\u00e9g mindig nem j\u00f6tt meg. Egy l\u00e1ny ett\u0151l m\u00e1r nagyon ideges lenne. Na de a l\u00e1nyok sohasem ford\u00edtottak arra id\u0151t, hogy kipr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k, mennyire \u00e9lvezetes a v\u00e1rakoz\u00e1s.<\/p>\n

Sz\u00e1nd\u00e9kosan elford\u00edtotta a fej\u00e9t az odavezet\u0151 \u00fat ir\u00e1ny\u00e1b\u00f3l. Abban rem\u00e9nykedett, hogy ha majd hirtelen odafordul, akkor megl\u00e1tja, amint M\u00edr\u00e1 \u00e9ppen fel\u00e9je l\u00e9pdel. De miut\u00e1n k\u00e9t-h\u00e1rom alkalommal \u00edgy tett, M\u00edr\u00e1 m\u00e9g mindig nem t\u0171nt fel. Amikor arc\u00e1t a m\u00e1sik ir\u00e1nyba ford\u00edtva is megpr\u00f3b\u00e1lt arrafel\u00e9 sand\u00edtani, nevetnie kellett saj\u00e1t mag\u00e1n. Na j\u00f3, felmegy a l\u00e9pcs\u0151n, a k\u00f6vetkez\u0151 n\u00e9h\u00e1ny embert m\u00e9g megn\u00e9zi, \u00e9s ha ezek k\u00f6zt sem lesz ott M\u00edr\u00e1, akkor gondolataiba mer\u00fclve k\u00f6nyvet olvas majd: j\u00f6n, amikor j\u00f6n. Egy, kett\u0151, h\u00e1rom, lehet, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9pp \u0151 lesz. Hej, a pokolba is, ha nem j\u00f6n, h\u00e1t nem j\u00f6n! J\u00f3l van, gyer\u00fcnk, addig is arra gondolhat, hogy e h\u00e1rom \u00e9v alatt mennyit v\u00e1ltozott M\u00edr\u00e1. Vajon milyen ruh\u00e1ban j\u00f6n? Ha megl\u00e1tj\u00e1k egym\u00e1st, mit tesznek el\u0151sz\u00f6r? Lehet, hogy hevesen \u00e1t\u00f6lelik egym\u00e1st, \u00e9s meg se tudnak sz\u00f3lalni. Vele ez nem t\u00f6rt\u00e9nhetne meg, de ki tudja, ebben a felindul\u00e1sban…<\/p>\n

Ha v\u00e9g\u00fcl majd meg\u00e9rkezik, csak b\u00e1muln\u00e1 \u0151t, ahogy elmegy mellette. Minden alkalommal megpr\u00f3b\u00e1lta elkapni onnan a pillant\u00e1s\u00e1t, hogy ne l\u00e1ssa \u0151t, hogy csak akkor l\u00e1ssa, mikor elmegy mellette, \u00e9s a hirtelen tal\u00e1lkoz\u00e1s meglepet\u00e9s\u00e9t \u00e9rezze. De v\u00e9g\u00fcl m\u00e9giscsak kor\u00e1n \u00e9szrevette, \u00e9s azt\u00e1n nagyon visszafogottan mondta:<\/p>\n

– J\u00f3 napot, kedves M\u00edr\u00e1.<\/p>\n

M\u00edr\u00e1\u00a0pirulva mosolygott. A naps\u00fct\u00e9sben az arca kipirult. Azt\u00e1n mindketten le\u00fcltek erre a p\u00e1zsitra, olyan nyugodtan, szenved\u00e9lymentesen, mintha naponta tal\u00e1lkozn\u00e1nak.<\/p>\n

– Azt hittem, tal\u00e1n nem is j\u00f6ssz, mert elfelejtetted.<\/p>\n

– Meg\u00edrtad, akkor hogy felejthettem volna el? De ez az id\u0151pont el\u00e9g furcsa.<\/p>\n

– Igen, ez nem az a kimondott ez\u00fcst\u00f6s \u00e9jszaka, mikor az \u0151szi telihold romantikusan megvil\u00e1g\u00edtja a T\u00e1dzs Mahalt.<\/p>\n

Tr\u00e9f\u00e1lkoz\u00e1s\u00e1t maga is \u00e9rtelmetlennek \u00e9rezte \u00e9s komolyra ford\u00edtotta a sz\u00f3t:<\/p>\n

– Ilyenkor lehet itt egy kis id\u0151re nyugalomban, csak egym\u00e1s k\u00f6zt lenni.<\/p>\n

Val\u00f3ban furcsa id\u0151pont volt. M\u00edr\u00e1val fel s al\u00e1 s\u00e9t\u00e1ltak. „D\u00e9li ver\u0151f\u00e9ny … \u00e9s egy szerelmes p\u00e1r … \u00e9s egy szerelmes p\u00e1r…” \u2013 ism\u00e9telgette mag\u00e1ban. De szerelem-e ez? Mintha bar\u00e1tok voln\u00e1nak, akik az es\u0151s \u00e9vszakban tal\u00e1lkoznak, \u00e9s akiknek m\u00e1r nem nagyon van k\u00f6z\u00f6s t\u00e9m\u00e1juk. A naps\u00fct\u00e9s visszaver\u0151d\u00f6tt a ragyog\u00f3, feh\u00e9r m\u00e1rv\u00e1nyr\u00f3l, ez\u00e9rt h\u00e1tat ford\u00edtott az \u00e9p\u00fcletnek. Lassan valami nyugtalans\u00e1g vett er\u0151t rajta – mif\u00e9le \u00e1tokt\u00f3l alvadt meg a mi v\u00e9r\u00fcnk? Hogy t\u00f6rt\u00e9nhetett ez meg vel\u00fcnk? Semmi forr\u00f3s\u00e1g, semmi h\u00e9v, semmi szenved\u00e9ly… Mi v\u00e1ltozott meg benne? Igen, M\u00edr\u00e1 kicsit felder\u00fclt, a teste megnyugodott…<\/p>\n

Mik\u00f6zben visszafordultak, nem f\u00e9rt a fej\u00e9be, hogy ez a teher, ez a vonz\u00e1s micsoda… Ahogy a p\u00e1zsitot kett\u00e9szel\u0151, v\u00f6r\u00f6s k\u0151b\u0151l rakott \u00f6sv\u00e9nyen l\u00e9pkedve el\u00e9rnek majd a l\u00e9pcs\u0151kig… a kapuban \u00fcl\u0151 idegenvezet\u0151k \u00e9s ajt\u00f3n\u00e1ll\u00f3k unott koldul\u00f3 pillant\u00e1sair\u00f3l tudj\u00e1k m\u00e1r, hogy hamisak… s be\u00fclnek majd egy macskak\u00f6ves \u00faton z\u00f6rg\u0151 t\u00e1ng\u00e1ba vagy riks\u00e1ba… \u00e9s \u00e9ppen csak visszafordulva maguk m\u00f6g\u00f6tt hagynak mindent… \u0150 pedig holnap azt \u00edrja: „M\u00edr\u00e1m, bizony\u00e1ra csod\u00e1lkozol a tegnapi viselked\u00e9semen, lehet, hogy m\u00e9g rossz n\u00e9ven is veszed, de… de…”<\/p>\n

Azt\u00e1n ism\u00e9t a szem\u00fcveg \u00fcveg\u00e9ben t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 T\u00e1dzs Mahalt pillantotta meg. „A szempill\u00e1don \u00fasz\u00f3 k\u00e9t T\u00e1dzs Mahal” – milyen sz\u00e9p mondat! (Ebb\u0151l m\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n indiai avantgarde lesz!) Ha Tagore l\u00e1tta volna: „az id\u0151 arc\u00e1n legurul\u00f3 k\u00f6nnycsepp”… nem, ezt sose mondan\u00e1. Azt \u00edrn\u00e1: „az arc\u00e1n legurul\u00f3 k\u00f6nnycseppben felvillan\u00f3 T\u00e1dzs Mahal ez\u00fcst-halhoz hasonl\u00f3 t\u00fck\u00f6rk\u00e9pe”. \u00c1mde M\u00edr\u00e1 szem\u00e9ben ama nedvess\u00e9gnek nyoma sem l\u00e1tszott. H\u00e1ny t\u00e9l telt el az\u00f3ta, \u00e9s most \u00fajra tal\u00e1lkoznak! A holnapi lev\u00e9lben majd bizony\u00e1ra azt \u00edrja: nem ut\u00e1nzom Huxley-t, ki tudja mi\u00e9rt, nekem a T\u00e1dzs Mahal sohasem t\u0171nt elb\u0171v\u00f6l\u0151nek. De mikor el\u0151sz\u00f6r megpillantottam a szempill\u00e1idon a T\u00e1dzs \u00e1rny\u00e1t, teljesen elb\u0171v\u00f6lt. Az el\u0151z\u0151 napokban egy furcsa eml\u00e9k mer\u00fclt fel bennem, \u00e9s abban a pillanatban…”<\/p>\n

\u00d3, igen, most esz\u00e9be jutott, mi\u00e9rt lett ilyen lass\u00fa hirtelen. H\u00e1t m\u00e9g ezt is el lehet felejteni? „Igen, arra gondoltam, hogy…” – ezt fogja \u00edrni. \u00dagy t\u0171nt neki, hogy az a szem\u00e9ly, akivel mindezeket gondolatban k\u00f6zli, akinek a levelet \u00edrja, az nem azonos ezzel a mellette l\u00e9pked\u0151 M\u00edr\u00e1val. Az valaki m\u00e1s… valahol messze, nagyon messze… Az a M\u00edr\u00e1 az \u0151 igazi rokona \u00e9s bar\u00e1tja, ez pedig, ez… ez… amikor ezzel a M\u00edr\u00e1val tal\u00e1lkozott, mindig ugyanilyen szomor\u00fa lett. Az avval a m\u00e1sik M\u00edr\u00e1val val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s vonzereje m\u00e9gis ehhez a M\u00edr\u00e1hoz h\u00fazza. Ebben pedig ki tudja, mennyi olyan tulajdons\u00e1g van, ami egy\u00e1ltal\u00e1n nem tetszik neki. Ahogyan p\u00e9ld\u00e1ul most is ideges\u00edti, hogy M\u00edr\u00e1 nem az \u00fat k\u00f6veire teszi a l\u00e1b\u00e1t, hanem a k\u00f6vek k\u00f6zti f\u00fcves r\u00e9szen l\u00e9pked…<\/p>\n

\u00c9s mindezek k\u00f6zben mindketten er\u0151sen figyelt\u00e9k, hogy mond-e valamit a m\u00e1sik. Elgondolkozva hirtelen \u0151 maga is elmosolyodott: mikor majd j\u00f3val id\u0151sebbek lesznek – gondoljunk csak bele, negyven-\u00f6tven \u00e9vesek -, hogyan fogj\u00e1k nevetve egym\u00e1snak mes\u00e9lni bolonds\u00e1gukat, hogy mik\u00e9pp tal\u00e1lkoztak annak idej\u00e9n titokban a T\u00e1dzs Mahaln\u00e1l.<\/p>\n

\u201cN\u00e9gy-\u00f6t \u00e9ve lehetett\u201d – \u00edrta tov\u00e1bb a levelet mag\u00e1ban. Mindezt m\u00e9gsem fogja bele\u00edrni abba a lev\u00e9lbe, csak megpr\u00f3b\u00e1l eml\u00e9kezni minden esem\u00e9nyre azzal az \u00fcr\u00fcggyel, hogy rendezett szavak form\u00e1j\u00e1ba \u00f6nti az eg\u00e9szet. \u0150, D\u00e9v, R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed \u00e9s Munmun \u00edgy mindig vissza-visszat\u00e9rt hozz\u00e1. Csendes, szomor\u00fa \u00e9s borong\u00f3s alkonyat volt, az \u00e1rnyak pedig egyre hosszabbak lettek m\u00f6g\u00f6tt\u00fck…<\/p>\n

J\u00f3l eml\u00e9kszik, hogy szeptember vagy okt\u00f3ber h\u00f3napban t\u00f6rt\u00e9nt. Az egyetemi \u00f3r\u00e1k ut\u00e1n megpihenve a te\u00e1scs\u00e9sz\u00e9t \u00e9ppen az ajk\u00e1hoz emelte, amikor valaki megsz\u00f3l\u00edtotta:<\/p>\n

– Egy \u00far keresi \u00f6nt.<\/p>\n

Rosszall\u00f3an felpattant.<\/p>\n

– Ki az \u00f6rd\u00f6g j\u00f6het ilyenkor?… \u00d3, maga az?<\/p>\n

– Felismert, ugye?<\/p>\n

– K\u00e9rem, h\u00e1t \u00e9ppen mag\u00e1t ne ismern\u00e9m fel? – de val\u00f3j\u00e1ban nem ismerte meg az illet\u0151t. Valahol m\u00e1r biztosan l\u00e1tta, tal\u00e1n Kalkutt\u00e1ban. M\u00e1r j\u00f3n\u00e9h\u00e1nyszor el\u0151fordult vele ilyesmi, de amennyire csak erej\u00e9b\u0151l tellett, megpr\u00f3b\u00e1lt \u00fagy tenni, mintha felismern\u00e9 azt a valakit, \u00e9s az ismerets\u00e9g fonal\u00e1t a besz\u00e9lget\u00e9sb\u0151l felg\u00f6ngy\u00f6l\u00edtve megpr\u00f3b\u00e1lt visszaeml\u00e9kezni…<\/p>\n

– F\u00e1radjon beljebb…<\/p>\n

– \u00d3 nem, Mr. M\u00e1thur, nem \u00fcl\u00f6k le. Kint az utc\u00e1n v\u00e1r a feles\u00e9gem \u00e9s a gyerekem…- majd bocs\u00e1natk\u00e9r\u0151 hangon mondta, – ugye, \u00e9ppen valami munk\u00e1ban van?<\/p>\n

– De h\u00e1t a csal\u00e1dj\u00e1t kint hagyn\u00e1?! Nem, h\u00edvja csak be \u0151ket…<\/p>\n

– \u00d3, nem, n\u00e9zze, az a helyzet, hogy az\u00e9rt kalandoztunk errefel\u00e9, mert a T\u00e1dzsot szeretn\u00e9nk egy kicsit megn\u00e9zni. Azt\u00e1n eszembe jutott, hogy maga is itt lakik. Pontosan nem eml\u00e9keztem, ez\u00e9rt egy-m\u00e1sf\u00e9l \u00f3r\u00e1t kerengt\u00fcnk errefel\u00e9. Na, de v\u00e9gre megtal\u00e1ltuk. Most, hogy nincs semmi egy\u00e9b tennival\u00f3nk… az a helyzet, hogy m\u00e9g ma vissza kellene menn\u00fcnk.<\/p>\n

Egyik l\u00e1b\u00e1val a l\u00e9pcs\u0151n \u00e1llt meg…<\/p>\n

– H\u00e1t akkor ne habozzon, kapjon fel egy papucsot a l\u00e1b\u00e1ra \u00e9s j\u00f6jj\u00f6n be.<\/p>\n

Kint az utc\u00e1n egy kocsi \u00e1llt. Nyitva volt a h\u00e1ts\u00f3 ajtaja, melyet egy ott v\u00e1rakoz\u00f3 n\u0151 tartott. M\u00e9lyz\u00f6ld beng\u00e1li selyemsz\u00e1r\u00edt viselt, haj\u00e1t beng\u00e1li m\u00f3dra vastagon befonta, s a ruha k\u00f6zep\u00e9n ez\u00fcst\u00f6s, nyolcsz\u00f6glet\u0171 f\u00e9md\u00edsz csillogott. Egy n\u00e9gy-\u00f6t \u00e9ves kisgyerek is \u00fclt ott, cs\u00faszk\u00e1l\u00f3 cip\u0151j\u00e9t a k\u00fcsz\u00f6bre kit\u00e1masztotta. A n\u0151 a gyerek csukl\u00f3j\u00e1t fogva az apr\u00f3 ujjakkal a porral bor\u00edtott k\u00fcsz\u00f6bre \u00edrta: T \u00c1 D Z S. A l\u00e9p\u00e9sek zaj\u00e1t\u00f3l megriadva megfordult, \u00e9s \u00fcdv\u00f6zl\u00e9sk\u00e9ppen elmosolyodott. A gyerekkel egy\u00fctt kisz\u00e1llt, kez\u00e9t \u00f6sszetette, majd megsz\u00f3lalt:<\/p>\n

– N\u00e9zze, \u00f6n meg\u00edg\u00e9rte, hogy…<\/p>\n

– Az \u00far m\u00e9g nem nyilatkozott… – v\u00e1gott k\u00f6zbe a f\u00e9rj. Azt\u00e1n hirtelen folytatta. – J\u00f3l van, R\u00e1k\u00e1, most \u00fclj le… ha bes\u00f6t\u00e9tedik, elmegy a kedved att\u00f3l, hogy megn\u00e9zd.<\/p>\n

R\u00e1k\u00e1, R\u00e1k\u00e1, igen, valamennyire m\u00e1r eml\u00e9kszik. A sof\u0151r mellett \u00fclve n\u00e9h\u00e1nyszor k\u00f6rbefuttatta a tekintet\u00e9t, mintha valahov\u00e1 biztosan a f\u00e9rfi neve is oda lenne \u00edrva.<\/p>\n

– Hogy van? … R\u00e9g\u00f3ta nem tal\u00e1lkoztunk. Eml\u00e9kszik, hogy Kalkutt\u00e1ban futottunk \u00f6ssze? Hogy megv\u00e1rakoztattuk akkor mag\u00e1t!<\/p>\n

A n\u0151n aranyos sz\u00ednben j\u00e1tsz\u00f3 ruha, f\u00fcl\u00e9ben nagy, kerek f\u00fcgg\u0151, enyhe r\u00fazs… A sz\u00e1r\u00ed makrancos sz\u00e9l\u00e9t a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9vel az ablakhoz szor\u00edtja…<\/p>\n

\u00d3, igen, m\u00e1r eml\u00e9kszik, nagyon furcsa m\u00f3don tal\u00e1lkozott vel\u00fck. A New Market egyik \u00e9tterm\u00e9ben \u00fclve amat\u0151r zen\u00e9szek el\u0151ad\u00e1s\u00e1t n\u00e9zte. Azt\u00e1n ki tudja, hogyan \u00f6tl\u00f6tt fel benne , hogy fel\u00e1lljon \u00e9s \u0151 maga is j\u00e1tsszon egyet sz\u00e1jharmonik\u00e1n a filmsl\u00e1gerek dallamaib\u00f3l. A kis dobog\u00f3r\u00f3l visszat\u00e9rve le\u00fclt az asztalhoz, \u00e9s ugyanann\u00e1l az asztaln\u00e1l \u00fclt ez a csal\u00e1d, R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed \u00e9s Mr… kicsoda? Megvan, Mr. D\u00e9v.<\/p>\n

– Igaz\u00e1n sz\u00e9pen j\u00e1tszott, nagyon gyakorlottan – mondta D\u00e9v, mikor \u0151 m\u00e1r le\u00fclt. Vidzsaj a zsebkend\u0151j\u00e9vel j\u00f3l megt\u00f6r\u00f6lte a hangszert \u00e9s \u00e9ppen a zseb\u00e9be rakta, amikor megd\u00f6bbent: R\u00e1k\u00e1 arc\u00e1n az elismer\u00e9s jel\u00e9t l\u00e1tta, \u00e9s a n\u0151, mik\u00f6zben a cs\u00e9sze f\u00f6l\u00f6tt pihentette a tenyer\u00e9t, szemrebben\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl az asztalt b\u00e1multa.<\/p>\n

– A te\u00e1ja m\u00e1r bizony\u00e1ra ihatatlan. Rendel\u00fcnk m\u00e9g egyet. F\u0151\u00far, legyen sz\u00edves!<\/p>\n

Minden tiltakoz\u00e1sa ellen\u00e9re hoztak m\u00e9g egy te\u00e1t.<\/p>\n

– Vak\u00e1ci\u00f3zni j\u00f6tt \u00e9s csatangolni, ugye? \u00d6r\u00fcl\u00f6k, hogy tetszik \u00f6nnek Kalkutta. Igen, Bombayhoz hasonl\u00edtva val\u00f3ban el\u00e9g koszos… De ha egyszer ez a v\u00e1ros bef\u00e9rk\u0151z\u00f6tt a lelk\u00e9be, neh\u00e9z itthagyni.<\/p>\n

Majd ism\u00e9t dics\u00e9retek \u00e9s k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s k\u00f6sz\u00f6netnyilv\u00e1n\u00edt\u00e1sok k\u00f6vetkeztek, megismerkedtek \u00e9s k\u00e9s\u0151 \u00e9jszak\u00e1ig a Lower Circular Road-i lak\u00e1sukon besz\u00e9lgettek, ettek-ittak \u00e9s zen\u00e9t hallgattak. R\u00e1k\u00e1 szenved\u00e9lye a szit\u00e1r volt. Mivel D\u00e9v valami k\u00fclf\u00f6ldi v\u00e1llalat \u00fcgyvezet\u0151 igazgat\u00f3i poz\u00edci\u00f3j\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tte be, a k\u00fclf\u00f6ldi szimf\u00f3ni\u00e1kat kedvelte. Miut\u00e1n meghallgatt\u00e1k az \u0151 sz\u00e1jharmonik\u00e1z\u00e1s\u00e1t, R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed szit\u00e1ron j\u00e1tszott, majd D\u00e9v el\u0151vette nagyon sz\u00e9p m\u0171anyag tart\u00f3ba z\u00e1rt k\u00fclf\u00f6ldi lemezeit. Egy-egy lemez f\u00e9l \u00f3r\u00e1ig forgott \u00e9s h\u00e1rom-h\u00e1rom t\u00e9tel volt rajta. Semmit sem \u00e9rtett bel\u0151l\u00fck, de \u00fccs\u00f6rg\u00e9s k\u00f6zben a lemeztokokra \u00edrt ismertet\u0151t olvasgatta \u00e9s a zen\u00e9szek f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9t n\u00e9zte odaad\u00f3 figyelemmel. Valami Csijakovszkij vagy Wanger volt, akinek a nev\u00e9t n\u00e9h\u00e1nyszor hallott\u00e1k m\u00e1r. Egy-egy lemez negyven-\u00f6tven r\u00fapi\u00e1ba ker\u00fclt. K\u00f6zben n\u00e9ha megsz\u00f3lalt D\u00e9v:<\/p>\n

– Felt\u00e9tlen\u00fcl elmegy\u00fcnk egyszer Agr\u00e1ba. Gyermekkoromban ugyan voltam ott, de tal\u00e1n nem is egyezik m\u00e1r azzal a k\u00e9ppel, ami bennem van. Az esk\u00fcv\u0151nk \u00f3ta tervez\u00fcnk oda valami programot. De azt\u00e1n ez minden szabads\u00e1g idej\u00e9n egyre csak halaszt\u00f3dott… H\u00e1t bizony, \u0151k m\u00e9g nem l\u00e1tt\u00e1k… De, hogy maga is ott lakik.<\/p>\n

Aznap a k\u00e9s\u00e9s\u00fck miatt az eg\u00e9sz \u00fat bocs\u00e1natk\u00e9r\u00e9ssel telt a kocsiban. Elj\u00f6ttek eg\u00e9szen a Vivekanand Roadig, hogy ott letegy\u00e9k \u0151t. Eg\u00e9sz \u00faton a t\u00e1rsalg\u00e1s foszl\u00e1nyai, a szit\u00e1rz\u00fcmm\u00f6g\u00e9s \u00e9s a szimf\u00f3nia lemer\u00fcl\u0151-hull\u00e1mz\u00f3 f\u00e1jdalmas zsong\u00e1sa \u00e1rasztotta el. Milyen furcs\u00e1n ismerkedtek meg, milyen szerencs\u00e9s p\u00e1r voltak!… Nagyon \u00f6r\u00fclt. A gyerek k\u00e9s\u0151bb j\u00f6tt, a neve Munmun.<\/p>\n

– A ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sra meg\u00e9rkezett a mi c\u00e9g\u00fcnk bemutat\u00f3r\u00e9szlege is, ez\u00e9rt Delhibe ment\u00fcnk. Azt\u00e1n gondoltuk, hogy ennyire k\u00f6zelr\u0151l nem j\u00f3 visszafordulni an\u00e9lk\u00fcl, hogy mag\u00e1hoz be ne n\u00e9zz\u00fcnk. De ha valami dolga van \u00e9ppen, akkor term\u00e9szetesen…<\/p>\n

– Nem, nem – mondta Vidzsaj gyorsan. M\u00e1r eml\u00e9kezett mindenre, de arra m\u00e9g nem, hogy Mr. D\u00e9vhez ama tal\u00e1lkoz\u00e1s el\u0151tt vagy ut\u00e1n mi kapcsolta \u0151t. Nyugtalan volt. Hogyan der\u00edtse ki? Ama tal\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n m\u00e9g csak meg sem aj\u00e1nd\u00e9kozt\u00e1k egym\u00e1st sohasem. J\u00f3 az eml\u00e9kez\u0151k\u00e9pess\u00e9g\u00fck. „Eml\u00e9kszik r\u00e1m j\u00f3l, ugye?” \u00dagy gondolta, ama tal\u00e1lkoz\u00e1skor semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s nem t\u00f6rt\u00e9nhetett.<\/p>\n

– Ha a T\u00e1dzsr\u00f3l besz\u00e9l\u00fcnk, mindig megeml\u00e9kez\u00fcnk arr\u00f3l, amit maga mes\u00e9lt. \u00c9s nem m\u00falt el olyan nap, hogy ne besz\u00e9lt\u00fcnk volna a T\u00e1dzsr\u00f3l – majd D\u00e9v R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed fel\u00e9 n\u00e9zve folytatta. – Ma l\u00e9p\u00fcnk h\u00e1zass\u00e1gunk hetedik \u00e9v\u00e9be… Maga m\u00e9g nem l\u00e1thatta a kis Munmunt… Munmun, te nem k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tted a b\u00e1csit?\u00a0Mondd sz\u00e9pen a b\u00e1csinak, hogy ma van az apuci hatodik h\u00e1zass\u00e1gi \u00e9vfordul\u00f3ja.<\/p>\n

R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed k\u00f6sz\u00f6n\u00e9sk\u00e9ppen \u00f6sszetette a gyerek kez\u00e9t, \u00e9s azt mondta:<\/p>\n

– Igazi kis \u00f6rd\u00f6g. Eg\u00e9sz nap figyelni kell r\u00e1, nehogy azt\u00e1n a sok fick\u00e1ndoz\u00e1s rosszul s\u00fclj\u00f6n el…<\/p>\n

– \u00dagyhogy gratul\u00e1lnia kell nekem – folytatta D\u00e9v.<\/p>\n

De Vidzsajnak mindezek ut\u00e1n is \u00fagy t\u0171nt, mintha szinte megfulladn\u00e1nak, mintha valami l\u00e1thatatlan k\u00f6d fedn\u00e9 be s\u0171r\u0171n \u0151ket. Nem b\u00edrta meg\u00e1llni, hogy meg ne k\u00e9rdezze:<\/p>\n

– Kicsit lehangolt ma. Az eg\u00e9szs\u00e9ge…<\/p>\n

– \u00d3, nem, uram – \u00e9s D\u00e9v mindk\u00e9t kez\u00e9t felemelve megigaz\u00edtott mag\u00e1n egy kapcsot, majd megpr\u00f3b\u00e1lt eg\u00e9szs\u00e9gt\u0151l dagad\u00f3an mosolyogni, \u00e9s megmagyar\u00e1zta. – \u00d6t \u00f3r\u00e1n \u00e1t \u00fclt\u00fcnk a kocsiban. Egy \u00f3r\u00e1ba telt, m\u00edg mag\u00e1t megtal\u00e1ltuk.<\/p>\n

– Ccc… Ez igaz\u00e1n nagyon kedves magukt\u00f3l… – mondta Vidzsaj h\u00e1l\u00e1s l\u00e9lekkel. – Ha \u00fagy gondolja, itt kezet-arcot moshat, megpihenhet egy kicsit, R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed…<\/p>\n

– \u00d3, nem, nincs semmi baj, \u00e9s m\u00e9g ma vissza kellene \u00e9rn\u00fcnk.<\/p>\n

Azt\u00e1n mindenki s\u00e9t\u00e1lt egy nagyot, \u00e9s megn\u00e9zt\u00e9k a T\u00e1dzsot. Munmun egyik keze D\u00e9v kez\u00e9ben volt, a m\u00e1sik a R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed\u00e9ban. Hi\u00e1ba haladtak egym\u00e1s mellett, a figyelm\u00fcket annyira lek\u00f6t\u00f6tte a l\u00e1tv\u00e1ny, hogy eg\u00e9szen elfeledkeztek egym\u00e1sr\u00f3l, \u00e9s Vidzsajnak \u00fagy t\u0171nt, felesleges a jelenl\u00e9t\u00e9vel k\u00f6z\u00e9j\u00fck \u00e1llnia. D\u00e9v fent, az \u00e9p\u00fclet megemelt, fekete-feh\u00e9r talapzat\u00e1n sok\u00e1ig egy p\u00e9nzdarabbal gurig\u00e1zott, Vidzsaj m\u00f6g\u00e9 futott \u00e9s a gyerekkel j\u00e1tszott, m\u00edg Vidzsaj \u00e9s R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed az \u00e1tt\u00f6rt ablakok szerkezet\u00e9t, az ajt\u00f3kra \u00edrt Kor\u00e1n-sorokat \u00e9s a k\u0151berak\u00e1sokat n\u00e9zte. Az alkonyi napf\u00e9ny aranys\u00e1rg\u00e1n ragyogott. A f\u0171 z\u00f6ldje egyre s\u00f6t\u00e9tebb\u00e9 v\u00e1lt, a p\u00e1vatollszer\u0171, sz\u00e9les, p\u00e1lm\u00e1hoz hasonl\u00f3 levelek kupola form\u00e1j\u00fa erdeje egy gyertya z\u00f6ldes-aranyos l\u00e1ngj\u00e1ra eml\u00e9keztetett: mintha \u00f6r\u00f6mt\u0151l dagad\u00f3 galambok lenn\u00e9nek ott… \u00e9s ha most vid\u00e1man sz\u00e1rnyaikat csapkodn\u00e1k, akkor a szikr\u00e1khoz hasonl\u00f3 v\u00f6r\u00f6s vir\u00e1gok mindenfel\u00e9 sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dn\u00e1nak.<\/p>\n

A bels\u0151 s\u00edrok mellett hangjuk z\u00fcmm\u00f6g\u00e9s\u00e9t hallott\u00e1k, s a hangfoszl\u00e1nyok vibr\u00e1lva \u00fasztak el. Mintha valami nagyon finom sz\u00e1lb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt, nagy, k\u00f6rk\u00f6r\u00f6s \u00f3rarug\u00f3 lenne ott, ami \u00fctemesen sz\u00e9tny\u00edlik, majd \u00f6sszeh\u00faz\u00f3dik. D\u00e9v hangja hallatszott: \u201cR\u00e1-k\u00e1… k\u00e1…\u201d egyik sz\u00f3tag a m\u00e1sik ut\u00e1n zend\u00fclt fel… majd elhalt a messzes\u00e9gben, mint egy ismeretlen v\u00f6lgy, mely beleolvad a hegybe. \u201cMunmun Mu-u-u-n-a…\u201d D\u00e9v sok\u00e1ig elmer\u00fclt ebben a j\u00e1t\u00e9kban. \u00dagy t\u0171nt, mindegyik\u00fckben lapul valami, ami \u00e9ppen ezzel a j\u00e1t\u00e9kkal nyer kifejez\u00e9st. D\u00e9v R\u00e1k\u00e1 vagy Munmun nev\u00e9t ism\u00e9telte, \u00e9s merev tekintettel, hosszasan a s\u00f6t\u00e9tbe mer\u00edtette \u00e9s elvesz\u00edtette e szavakat, azt\u00e1n mintha a kez\u00e9t kiny\u00fajtva \u00e9pp e szavakat akarn\u00e1 megragadni \u00e9s visszahozni. A s\u00edrok egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekelt\u00e9k. J\u00f3val k\u00e9s\u0151bb, mikor m\u00e1r elszakadtak ett\u0151l a helyt\u0151l \u00e9s kimentek, nagyon elszomorodtak \u00e9s elveszettnek \u00e9rezt\u00e9k magukat. D\u00e9v felkapta Munmunt Vidzsaj mell\u0151l, \u00e9s er\u0151sen a mell\u00e9hez szor\u00edtotta.<\/p>\n

Kimentek \u00e9s l\u00e1tt\u00e1k, hogy R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed csendben \u00e1ll a foly\u00f3parti torony mellett, s a t\u00e1voli v\u00e1ros \u00e9s a v\u00f6r\u00f6s h\u00edd fel\u00e9 n\u00e9z. A l\u00e1ngv\u00f6r\u00f6s \u00e9gt\u0151l er\u0151s vonallal elv\u00e1l\u00f3 felh\u0151k a foly\u00f3part keretezte v\u00edzben \u00f6sszeolvadva t\u00fckr\u00f6z\u0151dtek. A toronyt\u00f3l a k\u00f6z\u00e9ps\u0151 s\u00edrig az alapzat fekete-feh\u00e9r sakkt\u00e1bl\u00e1j\u00e1t a sz\u00e9tter\u00fcl\u0151 napf\u00e9ny egy ferde vonal ment\u00e9n osztotta fel. R\u00e1k\u00e1 sz\u00e1r\u00edja a sz\u00e9lben a teste m\u00f6g\u00f6tt lobogott \u00e9s a f\u00fcle m\u00f6g\u00f6tti hajtincsek is sz\u00e9tzil\u00e1l\u00f3dtak. D\u00e9v sok\u00e1ig \u00fagy n\u00e9zte, mintha nem ismern\u00e9 fel. Olyan hangulata volt az eg\u00e9sznek, mintha egy el\u00e1tkozott sell\u0151l\u00e1nyt hagytak volna ott a feh\u00e9r k\u00f6vek b\u00f6rt\u00f6n\u00e9ben, hogy elt\u00e9vedjen. Az eg\u00e9sz hely \u00e9s atmoszf\u00e9ra ilyen egy kicsit – mondta mag\u00e1ban Vidzsaj, \u00e9s sz\u00e1nd\u00e9kosan a m\u00e1sik ir\u00e1nyba h\u00e1tr\u00e1lt. R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed tal\u00e1n \u00e9ppen a Mumt\u00e1z ir\u00e1nti szerelemre gondolt, \u00e9s hogy hal\u00e1la ut\u00e1n \u0151 is egy ilyen eml\u00e9ket szeretne – vagy egy\u00e1ltal\u00e1n nem gondolt semmire. – Ennyi: a h\u00eddon elh\u00faz\u00f3 vonat ablak\u00e1b\u00f3l kihajolva, a T\u00e1dzsot n\u00e9zve a sz\u00e9ps\u00e9g \u00e9s a fant\u00e1zia e d\u00f6bbenetes cs\u00facsaiba eg\u00e9szen bele tudna feledkezni…<\/p>\n

Munmun a mell\u00e9ig \u00e9r\u0151 h\u00e1ts\u00f3 falr\u00f3l kihajolva a kez\u00e9t l\u00f3b\u00e1lta: a lefel\u00e9 l\u00e9pked\u0151 gyerekeket h\u00edvogatta. A varjak elkezdtek k\u00e1rogni. Munmun mellett Vidzsaj is kihajolt a m\u00e1rv\u00e1nyfalon, \u00e9s kez\u00e9t \u00f6sszekulcsolva az el\u0151tte h\u00faz\u00f3d\u00f3 foly\u00f3t \u00e9s a f\u00e1k sorait n\u00e9zte. Nem tudni, mi\u00f3ta, D\u00e9v is ugyan\u00fagy \u00e1llt ott… J\u00f3val t\u00e1volabb \u00e9ppen \u00edgy hajolt ki a torony mellett R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed… A sz\u00e9lben csapkod\u00f3 sz\u00e1r\u00edj\u00e1t egyik kez\u00e9vel megragadta, \u00fagy tartotta…<\/p>\n

– A hangokat \u00e9s ezt a zsong\u00e1st hallva az embernek ugye nagyon furcsa \u00e9rz\u00e9se t\u00e1mad? Mintha ki tudja, mif\u00e9le elhagyatott dzsungelben \u00e9s hegyekben egy nagyon k\u00f6zeli rokona elveszett volna, \u00e9s a hi\u00e1baval\u00f3 h\u00edvogat\u00e1sok \u0151t k\u00e9rleln\u00e9k al\u00e1zatosan… majd mintha a hangok meg-megt\u00f6rve elhaln\u00e1nak… Sem a rokon nem j\u00f6n vissza, sem a hangok. Mintha egy bolyong\u00f3 l\u00e9lek \u00e9vezredeken \u00e1t \u0151t h\u00edvn\u00e1, \u00e9s \u0151 az, aki \u00e9pp e h\u00edv\u00f3 zsong\u00e1sokban \u00e9s a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben elmer\u00fclve sz\u00e9toszlik… elmer\u00fcl… meg\u00e1ll… \u00e9s nem vesz fel semmilyen form\u00e1t…<\/p>\n

A foly\u00f3ban meg-megt\u00f6rtek a hull\u00e1mokon a T\u00e1dzs s\u00f6t\u00e9t \u00e1rny\u00e9kai… D\u00e9v szem\u00e9be \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is k\u00f6nnyek gy\u0171ltek.<\/p>\n

\u201c\u00cdgy van, ebben a k\u00f6rnyezetben \u00edgy van ez\u201d – mondta mag\u00e1ban Vidzsaj, mintha a helyzetet szavakba \u00f6ntve pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1 meg\u00e9rteni. \u201cHa valaki nagyon-nagyon szeret egy m\u00e1sik embert, \u00e9s ilyen sz\u00e9p, bor\u00fas helyre j\u00f6n, akkor eff\u00e9le \u00e9rz\u00e9sek hatalmasodnak el a lelk\u00e9n… most majd a f\u00fcv\u00f6n egy\u00fctt megy\u00fcnk Munmunnal, vid\u00e1man rikoltozunk \u00e9s minden rendben lesz…\u201d<\/p>\n

D\u00e9v mintha meghallotta volna, \u00e9s m\u00e9ly l\u00e9legzetet v\u00e9ve zavart pillant\u00e1sokkal Vidzsaj fel\u00e9 n\u00e9zett. Mondani akart valamit, de azt\u00e1n m\u00e9gsem… Mindketten csendben bandukolva mentek el\u0151re… Munmun R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed mell\u00e9 l\u00e9pett. Az als\u00f3 l\u00e9pcs\u0151h\u00f6z \u00e9rve D\u00e9v hirtelen Vidzsaj v\u00e1ll\u00e1ra tette a kez\u00e9t. Ajka remegve sz\u00f3l\u00e1sra ny\u00edlt:<\/p>\n

– Tudja, Mr Vidzsaj…- Vidzsaj ett\u0151l a hangt\u00f3l \u00e9s a mozdulatt\u00f3l megrezzent.<\/p>\n

– Nem, nem tudok semmit sem…<\/p>\n

D\u00e9v egy pillant\u00e1st vetett a z\u00f6ld sz\u00e1r\u00edra, majd mindketten leereszkedtek a tov\u00e1bbi l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n. A cip\u0151t felv\u00e9ve \u00fajra megsz\u00f3lalt:<\/p>\n

– Bizony\u00e1ra meglep\u0151d\u00f6tt, hogy hirtelen \u00edgy elr\u00e1ngatjuk mag\u00e1t innen…<\/p>\n

– \u00d3, nem. Mi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s lenne ebben? – v\u00e1laszolt Vidzsaj udvariasan.<\/p>\n

– Igen, semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, de m\u00e9gis el\u00e9g fontos az eg\u00e9sz…<\/p>\n

Ism\u00e9t m\u00e9ly l\u00e9legzetet vett. Nyugtalan volt, nem tudta, hogyan t\u00f6rhet el\u0151 bel\u0151le a dolog. Azt\u00e1n a figyelme most el\u0151sz\u00f6r a helyzet furcsas\u00e1g\u00e1ra terel\u0151d\u00f6tt. A k\u00f6z\u00e9ps\u0151 emelv\u00e9nyig mindketten csendben voltak… Az alapzat sarkokban elhelyezett sz\u00e9p medenc\u00e9in\u00e9l t\u00fczek gyulladtak.<\/p>\n

A b\u00edborsz\u00edn\u0171 \u00e9gr\u0151l v\u00f6r\u00f6s r\u00f3zsa alak\u00fa felh\u0151k sz\u00e1lltak al\u00e1. A megv\u00e1ltozott T\u00e1dzs \u00e1rnyai \u00fagy hull\u00e1mzottak, mintha egy, az \u00e9let\u00fckre t\u00e1mad\u00f3 k\u00edgy\u00f3 akart volna lecsapni a l\u00e1bukra. A napsug\u00e1r a fenti tornyok k\u00f6z\u00e9 h\u00faz\u00f3dott vissza. D\u00e9v sok\u00e1ig e l\u00e1tv\u00e1nyon pihentette tekintet\u00e9t. El\u00f6l R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed ment, Munmunt vezetve – ment, de mintha senkit sem l\u00e1tott volna. Igen, Vidzsaj egyszer egyik\u00fcket, m\u00e1sszor m\u00e1sikukat n\u00e9zte, majd a vizest\u00f6ml\u0151vel \u00e9rkez\u0151 v\u00edzhord\u00f3ra vet\u0151d\u00f6tt a tekintete. A lecsurg\u00f3 cseppek k\u00edgy\u00f3vonalban gurultak le az ujjair\u00f3l. Ekkor D\u00e9v hirtelen n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t pr\u00e9selt ki mag\u00e1b\u00f3l:<\/p>\n

– Ez az eg\u00e9sz helyzet… ez a sz\u00e9troppan\u00e1s hat\u00e1r\u00e1ig jutott fesz\u00fclts\u00e9g… ezek a hal\u00e1l el\u0151tti szavak… az \u00fcnnep\u00e9lyess\u00e9gnek ez a halotti leple… Tal\u00e1n el sem tudjuk ezt viselni egyed\u00fcl… Kellett valaki, aki eltereli err\u0151l a gondolatainkat… aki ennek a v\u00e9gnek a tan\u00faj\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik.<\/p>\n

– Bocs\u00e1nat, nem \u00e9rtettem, Mr. D\u00e9v… – sz\u00f3lt Vidzsaj zavarodottan.<\/p>\n

D\u00e9v a cip\u0151k orr\u00e1ra kicsit r\u00e1koppantva, nagy meggy\u0151z\u0151d\u00e9ssel felnevetett:<\/p>\n

– Maga, maga… Vidzsaj \u00far, ez a mi utols\u00f3 alkonyatunk… – \u00e9s miel\u0151tt m\u00e9g Vidzsaj b\u00e1rmit is k\u00e9rdezhetett volna, hirtelen folytatta. – \u00c9n meg R\u00e1k\u00e1 elhat\u00e1roztuk, hogy most el kell v\u00e1lnunk… val\u00f3sz\u00edn\u0171leg mindketten a t\u0171r\u0151k\u00e9pess\u00e9g\u00fcnk hat\u00e1r\u00e1hoz \u00e9rt\u00fcnk. Ez az idegfesz\u00fclts\u00e9g m\u00e1r vagy engem \u0151rj\u00edt meg, vagy \u0151t, vagy ha valami cs\u00fanya dolgot m\u0171vel\u00fcnk, m\u00e1svalakit tehet\u00fcnk szerencs\u00e9tlenn\u00e9\u2026 enn\u00e9l m\u00e1r csak jobb lehet, ha elv\u00e1lunk. R\u00e1k\u00e1 m\u00e9g tal\u00e1lhat valakit az \u00e9letben. Meg akarja tartani Munmunt, h\u00e1t tartsa meg. Az\u00e9rt ha m\u00e9gis \u00e9pp ez akad\u00e1lyozn\u00e1 \u0151t a tov\u00e1bbiakban, haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl visszak\u00fcldheti hozz\u00e1m.<\/p>\n

Vidzsaj felkapta a fej\u00e9t. Csendben a v\u00edztart\u00e1ly m\u00e9ly\u00e9ben hull\u00e1mz\u00f3 T\u00e1dzs t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9re vetette pillant\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

– De h\u00e1t maguk ketten… – akarta mondani Vidzsaj.<\/p>\n

D\u00e9v sz\u00e9tt\u00e1rta a kez\u00e9t \u00e9s k\u00f6zbev\u00e1gott.<\/p>\n

– Mindennek v\u00e9ge. Az eg\u00e9sz dolognak v\u00e9ge. Elhat\u00e1roztuk, hogy boldogan t\u00f6ltj\u00fck az utols\u00f3 est\u00e9nket… hogy bar\u00e1tokk\u00e9nt, nevetve b\u00facs\u00fazunk el… – majd r\u00f6vid hallgat\u00e1s ut\u00e1n ism\u00e9t megsz\u00f3lalt. – Ez volt R\u00e1k\u00e1 nagy k\u00edv\u00e1ns\u00e1ga, hogy n\u00e9zz\u00fck meg a T\u00e1dzsot. Ezt akarta a n\u00e1sz\u00e9jszak\u00e1n is, hogy a m\u00e9zesheteket itt t\u00f6lts\u00fck, de… de… – a kez\u00e9t ism\u00e9t od\u00e9bb vonta. – Furcsa egy helyzet, nem? \u00c1mb\u00e1r…<\/p>\n

Vidzsajnak \u00fagy t\u0171nt, mintha egy g\u00e1t r\u00e1cs\u00e1n kihajolva \u00e1llna, \u00e9s alant sokezer tonn\u00e1nyi v\u00edz d\u00fcb\u00f6r\u00f6gve z\u00fadulna le folyamatosan… \u00e9s ebbe belesz\u00e9d\u00fclt… Nem, senki semmit nem mondott neki. Ez mind csak a fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1nak m\u0171k\u00f6d\u00e9se volt. Hogy lehetne egy ilyen hihetetlen dolog… A gondolatait D\u00e9v hangja t\u00f6rte meg:<\/p>\n

– \u00c1ll\u00edtsd meg \u0151t, R\u00e1k\u00e1! Nem kert\u00e9szked\u00fcnk, de nem \u00e1m, Munmun!<\/p>\n

Hangja nagyon gyeng\u00e9d volt. Azt\u00e1n odafutott a fi\u00e1hoz, szeretettel felemelte Munmun mindk\u00e9t kez\u00e9t, \u00e9s a has\u00e1ra fektette az arc\u00e1t, mire Munmun hatalmas nevet\u00e9sben t\u00f6rt ki… R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed szem\u00e9ben nagy szeretet t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt \u00e9s mosolygott. Nem, amit \u0151, Vidzsaj most hallott, az nem ezeknek az embereknek a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s kapcsolat\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt – ez lehetetlen.<\/p>\n

Vidzsaj t\u00f6bbsz\u00f6r is szeretett volna R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed arc\u00e1ba n\u00e9zni, de \u00fagy t\u0171nt, hogy a n\u0151 az atmoszf\u00e9r\u00e1val akar betelni. A madarak csiripelni kezdtek…<\/p>\n

Ugyanazokon az \u00f6sv\u00e9nyeken mentek vissza mindny\u00e1jan, mikor D\u00e9v Vidzsaj mell\u00e9 \u00e9rve csendben megjegyezte:<\/p>\n

– R\u00e1k\u00e1t\u00f3l ne k\u00e9rdezzen semmit…<\/p>\n

Mit k\u00e9rdezne \u0151 valamit R\u00e1k\u00e1t\u00f3l?<\/p>\n

– Bocs\u00e1sson meg, hogy \u00edgy fel-al\u00e1 hurcol\u00e1sztuk mag\u00e1t…<\/p>\n

Ez\u00fattal Vidzsaj n\u00e9zett zavart pillant\u00e1sokkal D\u00e9v fel\u00e9… H\u00e1t ennyire f\u00e9lre\u00e9rtette volna \u0151t?…<\/p>\n

N\u00e9gy-\u00f6t \u00e9v telt el az\u00f3ta, de milyen frissen l\u00e1tja ma is… Az a bizonyos D\u00e9v, R\u00e1k\u00e1dzs\u00ed \u00e9s Munmun ugyan\u00fagy visszat\u00e9rtek hozz\u00e1 mindig, csendben, szomor\u00faan \u00e9s borong\u00f3san… Az alkonyat haj\u00f3ja az \u00e9jszaka partj\u00e1hoz k\u00f6zeledett. Mintha valami \u00e9vekig tart\u00f3 viharos utaz\u00e1sb\u00f3l t\u00e9rtek volna vissza. A f\u00e1k \u00e9s az \u00e9p\u00fcletek \u00e1rnyainak hossz\u00fa \u00e9s sz\u00e9les vonalai h\u00e1tr\u00e9bb vonultak… A liget \u00e9s a gyep z\u00f6ldje hirtelen k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00fcd\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt. A n\u00f6v\u00e9nyek s\u00f6t\u00e9tsz\u00fcrke, hom\u00e1lyos \u00fcveg\u00e9n feh\u00e9r vir\u00e1gok terjedtek sz\u00e9t…<\/p>\n

Mik\u00f6zben Vidzsaj a M\u00edr\u00e1 szem\u00fcveg\u00e9ben t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 k\u00e9pet n\u00e9zte, ki tudja, mi\u00e9rt, ez az eml\u00e9k m\u00e9g elevenebb\u00e9 v\u00e1lt. Itt van ugyanaz a T\u00e1dzs, ami azon a napon a medence t\u00fckr\u00e9ben mintha egy \u00e9gi selyem m\u00f6g\u00fcl n\u00e9zett volna ki, \u00e9s mintha az \u00f6nmag\u00e1val harcol\u00f3 D\u00e9v most is \u0151vele, Vidzsajjal besz\u00e9lne… Ha ma D\u00e9v itt lenne, mit sz\u00f3lna? Vajon azt, hogy \u0151k is ugyan\u00fagy elv\u00e1lnak?<\/p>\n

Hirtelen felocs\u00fadva M\u00edr\u00e1t n\u00e9zte. \u00dagy t\u0171nt neki, mintha M\u00edr\u00e1 azt k\u00e9rdezn\u00e9: \u201cMit mondt\u00e1l?\u201d<\/p>\n

– \u00c9n… \u00f3, semmit.<\/p>\n

Majd ugyanaz a csend k\u00f6vetkezett, \u00e9s az \u0151ket bebor\u00edt\u00f3, vontatott szomor\u00fas\u00e1g takar\u00f3ja.<\/p>\n

Mintha \u00e9pp akkor halt volna meg valaki, \u00e9s a holttest egyik v\u00e9g\u00e9t M\u00edr\u00e1 ragadn\u00e1 meg, a m\u00e1sikat \u0151, majd csendben, az \u00e9jszaka leple alatt vinn\u00e9k valahov\u00e1, hogy eltemess\u00e9k… Mintha f\u00e9ln\u00e9nek, hogy valaki megpillantja \u0151ket… Csak meg ne tudja valaki, hogy \u0151k gyilkosok… Valahol majd egy bokor m\u00f6g\u00e9 vetik a holttestet \u00e9s illatos kend\u0151vel befedik, a v\u00e9rt let\u00f6rlik r\u00f3la \u00e9s elosonnak… Csak nehogy arra k\u00e9nyszer\u00edts\u00e9k \u0151ket a v\u00e1dl\u00f3 szemek, hogy beismerj\u00e9k a gyilkoss\u00e1got…<\/p>\n

Kint azt\u00e1n mindketten elcs\u00edpnek egy t\u00e1ng\u00e1t. A hirtelen megfordul\u00f3 t\u00e1ng\u00e1 a lejt\u0151n majd felgyorsul, \u00e9s a T\u00e1dzs Mahalt maga m\u00f6g\u00f6tt hagyja… \u201cOk\u00e9\u201d – mondj\u00e1k majd, cserepes ajkuk telt hangj\u00e1ra a mosoly halotti lepl\u00e9t bor\u00edtj\u00e1k, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl elb\u00facs\u00faznak.<\/p>\n

\u00a0<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

(T\u00f6rzs\u00f6k Judit ford\u00edt\u00e1sa) Azzal a dologgal sem M\u00edr\u00e1 nem hozakodott el\u0151, sem \u0151. Tal\u00e1lkoz\u00e1suk el\u0151tt biztosnak l\u00e1tszott, hogy ez olyasmi, amit \u00a0meg kell besz\u00e9lni\u00fck, m\u00e9gis \u00fagy t\u0171nt, mintha v\u00e1rakoz\u00e1suk ellen\u00e9re minden pillanat \u00e9pp ezt halasztgatn\u00e1. Hi\u00e1ba volt m\u00e1r a nyelve hegy\u00e9n, nem siker\u00fclt belefognia, m\u00edg egyszer azt\u00e1n m\u00e9giscsak megk\u00e9rdezte M\u00edr\u00e1t\u00f3l: – Nem adhatn\u00e1nk ennek az […]<\/p>\n","protected":false},"author":4,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_et_pb_use_builder":"","_et_pb_old_content":"","_et_gb_content_width":"","footnotes":""},"categories":[48,29,6],"tags":[],"class_list":["post-359","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-proza","category-radzsendra-jadav","category-urdu"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/359","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=359"}],"version-history":[{"count":4,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/359\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1138,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/359\/revisions\/1138"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=359"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=359"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/mibt.hu\/olvasosarok\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=359"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}