Vekerdi József professzor úr halálára

2000-ben, az akkor 73 éves Professzor úr, rangos indiai elismerésben részesült, neki ítélték a Dayawati Modi Vishwa Sanskriti Samman-díjat, amit öt évenként adományoznak annak a kutatónak, aki a legtöbbet tette az indiai irodalom külföldi népszerűsítéséért. Vekerdi József másodikként kapta meg a díjat, amiről az indiai lapok is beszámoltak:

„Dr Jozef Vekerdy honoured

MUMBAI: Renowned Hungarian Indologist and Linguist Dr Jozef Vekerdy (73) was honoured here for his life-time contribution in the propagation of Indian literature in Hungarian language. Dr Vekerdy received “Dayawati Modi Vishva Sanskriti Samman” from Union Minister for Human Resources Development Murli Manohar Joshi at a function on Friday. The award carried a cash prize of Rs 2.5 lakh, a citation and a memento. — PTI”[1]

A Magyar-Indiai Baráti Társaság ezt követően látta vendégül, és Professzor úr lelkesen számolt be első indiai útjáról, és a Bombayben rendezett ünnepségről. A díjra az akkori indiai nagykövet, Lakshmi Puri asszony terjesztette fel, mert ő is tudomást szerzett arról a kiváló indológusról,Vekerdi Józsefről, aki az 1956-os forradalom leverését követőenmég a börtönben is fordította a szanszkrit irodalom remekműveit.Akkor éppen Kálidásza drámáinak nyersfordítását készítette el, amivel még egy korábbra datált szerződés értelmében tartozott a kiadójának.Majd a börtönből szabadulva, a Chinoin Gyógyszergyár segédmunkásaként egy felfordított vödrön ülve, és egy hordón, mint íróasztalon, fordította magyarra a Rámájanát. A Bombayben rendezett ünnepségen Professzor úr – elbeszélése szerint -, magától értetődően szanszkritul köszönte meg a díjat és a szíves fogadtatást, és némileg csalódottan tette hozzá, hogy szavait a teremben ülők közül sajnos csak kevesen értették. A Baráti Társaság ülésén elmesélte, hogy az indiai nyelvek tanulmányozásával már a Debreceni Kollégiumban kezdett foglalkozni, az egyetemen pedig Szemerényi Oszvald szemináriumán tökéletesítette szanszkrit nyelvtudását, igaz csak egy évig tanulhatott tőle, mert Szemerényi elhagyta az országot – róla egyébként egy megemlékezést is kívánt írni.Mire 2000-ben a díjat megkapta, már a szanszkrit irodalom színe-javát lefordította, részben nyersfordításban, olyan költők közreműködésével, mint Rab Zsuzsa, vagy Weöres Sándor, később saját fordításában. Weöressel való munkájuk páratlan teljesítménye volt Dzsajadéva: Gíta Góvindá-ja[2], amiből, ha valahol szóba került a fordítás, mindig ezeket a csodálatos, nyelvi bravúrnak számító sorokat idézte:

„Szekfűvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben,

fülemüleszavu kusza méhzizegésü lugas susogó sürüjében

Hari vigad a gyönyörű dalu kikeletben,

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben.”

Az 50-es évektől kezdve a kiadók előtérbe helyezték a keleti irodalmak fordítását, mégpedig az eredeti nyelvekből, Vekerdi József pedig örömmel vállalta, akkor még egyedül lévén a szanszkrit nyelv birtokában, aprózai szövegű nyersfordítások elkészítését. De később, ahogy egyik nyilatkozatában mondta, „leépítette magáról” a költőket, és saját maga szedte rögtön versformába a szanszkrit irodalom remekeit. Így láttak napvilágot egymás utána szanszkrit meseirodalom kincsei[3], és a két klasszikus nagy eposz, a Mahábhárata[4] és a Rámájana[5] rövidített szövegei. A Terebess Kiadó 1997 és 1999 között hat fordítás kötetet adott közre tőle. Saját fordításai nemcsak az eredeti a versmértékben készültek, hanem a művek költői szépségét is teljes mértékben visszaadták, mint például „A női szépség dícsérete” című Bhartrihari epigramma sorai:

„Csábkenetektől csillog a teste,

Gyöngykoszorúkkal reng buja keble,

Színarany ékszert csördít a lába,

Nincs, ki a nőnek ellene állna.”[6]

Nagyon büszke volt saját fordítástechnikájára -amit szerinte rajta kívül Európában más fordító nem alkalmazott -, a hosszú szövegismétlések, a megszólítások, dicsőítések dagályosságának, öncélú halmozásának mellőzésére. A Rámájana fordításában számára a cselekmény visszaadása volt fontos, ezért elhagyta a cselekmény továbbvitelét megszakító elemeket, amelyek a szövegösszefüggést megtörték volna.De fordításait alapvetőena teljes filológiai hűségre való törekvés jellemezte.Időnként értelmező fordítást is alkalmazott, például a verses upanisadok esetében[7], ahogyan erre külön felhívta az olvasók figyelmét a kötet utószavában. A köteteihez írt utószavai egyébként nemcsak a szövegek keletkezését, történeti hátterét, mitológiai magyarázatait tartalmazták, hanem az addig készült európai fordításokat is mindenkor megemlítették, valamint a verstani szempontokra is kitértek.

Fordításai hiánypótló vállalkozások voltak, például. a Buddha beszédei magyar fordításban[8] addig még nem voltak hozzáférhetőek, ráadásul ennek kedvéért tanult meg páliulis. Később a Terebess Kiadónál jelentette meg ugyancsak páliból fordítva a buddhista születésregéket, a Dzsátakákat[9], valamint Asvaghósa: Buddha élete című művét[10].A Nami király megtérése című kötetet máhárástriból fordította[11], de emellett tudott perzsául és természetesen latinul és görögül, valamint még számos nyugati nyelven is.

Professzor úr az óind mellett az újind nyelvekkel is behatóan foglalkozott, kutatási tevékenysége ezen a téren elsősorban a cigány néprajzi és nyelvészeti gyűjtésekre irányult. Az 50-es évek közepén kezdett nyelvészeti és néprajzi gyűjtéseket folyatni a cigányság körében Hajdu Andrással és Erdőss Kamillal. Akadémiai doktori fokozatát is e tárgykörben szerezte, disszertációját 1979-ben „A magyarországi cigány nyelvjárások” címmel védte meg. A cigány dialektusok feltárásában, leírásában és a cigány mesegyűjtésekben elért eredményeit több tanulmányban és könyvben tette közzé.[12]

2002-től az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájában óraadó tanárként szanszkrit szövegolvasási gyakorlat órákat tartott nekünk, amelyeken főként a puránákból fordítottunk, ezért Professzor úr felvetette, hogy ebből egy kötetet is össze kellene állítani. Így született meg a Puránák. A hindu legendairodalom gyöngyszemei[13] című kötet. A könyvbemutatóra 2008-ban az Országos Széchényi Könyvtárban került sor, ami hosszú ideig Vekerdi József munkahelye is volt. 1963-ban Keresztury Dezső segítségével helyezkedett el a könyvtárban, ahol előbb a Régi Nyomtatványok Tárában, majd a Gyarapítási Osztályon dolgozott. 1973-1995 között a Nemzetközi Csereszolgálat osztályvezetője volt. Osztályvezetősége idején több tízezernyi kötetet juttatott el határon túli magyar könyvtárakhoz. OSZK-s múltjáról, az Eötvös Collégiumi emlékeiről az órákon többször is mesélt a fordítások közben, vagy amellett. A szövegek fordításakor pedig gyakran idézett ahhoz kapcsolódó perzsa, latin forrásokat, ámulatba ejtve minket bámulatos memóriájával, hatalmas tudásával. Elmondása szerinte az Újszövetséget is fejből tudta. A purána fordítások kapcsán a hindu és keresztény vallások párhuzama is foglalkoztatta.A szanszkrit mellett latinból is többször fordított, Cicero Tusculumi eszmecsere című műve 2004-ben jelent meg[14], Cicero A legfőbb jóról és rosszról című műve pedig 2007-ben.[15]Pár éve, 2011-ben latinból fordította Kálvin Jánosnak a János evangéliumához készült magyarázatát, amely a Kálvin Kiadónál jelent meg.

Vekerdi József professzor úr szeptember 28-án hunyt el. Gazdag örökséget hagyott ránk, a szanszkrit irodalom legszebb kincseit.Köszönet érte.

Írta: Pap Ágnes

[1]http://www.tribuneindia.com/2000/20001119/nation.htm (The Tribune, Chandigarh, 2000. November 19.)

[2]Dzsajadéva: Gíta Góvinda. Pásztorének. Bp. Magvető.1982.

[3]A Hulladémon huszonöt meséje. Szanszkrit tündérmesék. Bp. Európa. 1963.; Mesefolyamok óceánja. Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból. Vál., utószó, jegyzetek: Vekerdi József; ford. Jánosy István et al., versbetétek: Nagy László et al. Bp.Európa. 1982.

[4]Vál., utószó, jegyzetek: Vekerdi József, nyersford.: Tóth Edit. Ford.: Szerdahelyi István. Bp. Európa. 1965.

[5]Rámájana Bp. Terebess. 1997.

[6]Vágyzuhatag. Amaru és Bhartrihari szanszkrit verseiből. Vál., szerk. és az utószót írta: Vekerdi József. Ford.: Faludy György et al. Budapest. Terebess. 1997. p. 25.

[7]Titkos tanítások. Válogatás az Upanisadokból. Bp. Helikon. 1987.

[8]Buddha beszédei. Bp. Helikon, 1989.; Farkas L. 1999.; Helikon. 2009.

[9]Dzsátakák. Bp. Terebess Kiadó. 1998.

[10]Bp. Terebess Kiadó. 1999.

[11]Nami király megtérése. Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajana-szuttából Bp. Helikon. 1984.

[12]A cigány népmese Bp. Akad. Kiad. 1974.; A magyar cigány nyelvjárás nyelvtana Pécs, PFT. Soksz.1981.; A magyarországi cigánykutatások története. Debrecen. KLTE. 1982.; Cigány nyelvjárási népmesék Debrecen, KLTE. 1985.; Magyarországi cigány nyelvjárások szótára Bp. Terebess. 2001.

[13]Bp. Corvina. 2008.

[14]Bp. Allprint

[15]Bp. Kairosz.