Szítákánta Mahápátra (1937–)

A kortárs orijá irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Hagyománytisztelő hindu családból származik, magasrangú tisztviselőként dolgozott az adminisztrációban. Verseiben az európai, a hindu és az Orisszá állam területén nagy számban élő törzsi népek költészetét ötvözi. Az európai irodalom hatását a legvilágosabban a szabadvers formája, a szimbólumhasználat és a szürrealista képzettársítás mutatja. Mahápátra szimbólumai mégsem elsősorban „eredeti” szimbólumok, hanem szakrális vagy mitologikus helyek, személyek  vagy képzetek felidézései. Az európai és a hindu hangok mellett egy harmadik szólam is felfedezhető Mahápátra költészetében: a hinduizmuson többé-kevésbé kívülálló indiai törzsi kultúráé. A törzsi népdalokból tanult csiszolatlan nyelv és érzékletes képhasználat teszi különösen kézzelfoghatóvá verseit.

Műveiből

Szítákánta Mahápátra: Reggel, monszun idején; Ködös téli reggel

Reggel, monszun idején

Itt a monszun,
az esők mennydörgő ideje;
a felhők üstdobjai dübörögnek, és beleremeg a reggel.

A kapu kék névtábláján
elmosódott fehér betűk,
mert lágy felhőujjak folyton tapogatták.
Ez az esős évszak.

Bőrig ázott gyerek baktat az iskolába – maga.
Az út mentén minden ház
kapuja, ablaka zárva.
Mintha időtlen idők óta
nem lenne senki e zsupfedele-vesztett városrészen.
Mintha az esőtől félve
erre-arra
cikázna a villám
a tornyosuló koromfekete felhők kovácsműhelyében. bővebben…