India-képünk alakulásában sokat köszönhetünk az angol nyelvű közvetítésnek. Régebben Kipling, 
majd E. M. Forster nyitott ablakot erre a világra, újabban angolul író indiai szerzők (Salman Rushdie, Arundhati Roy, Aravind Adiga). Ami érthető: több fordítónk olvas angol, mint hindi vagy éppen bengáli nyelven. Nincs is ebben semmi speciálisan magyar.
Az ún. posztkoloniális irodalomkutatás, amelynek kitüntetett területe India, ugyancsak szívesen építi konstrukcióit angol nyelvű anyagra. Így könnyebb. A helyi (nemzeti) nyelvek irodalmának ismerete nélkül azonban kockázatos minden általánosítás. Ezt egy indiai irodalomkritikus, Aijaz Ahmad nem oly rég a neves amerikai teoretikus, Fredric Jameson fejére is olvasta.
Harisankar Parszáí (1924–1995) hindi nyelven írt hazai közönségnek. Bár egy kötetnyi novellája jó angol fordításban ingyen olvasható a világhálón, ismertsége nem mérhető az évtizedekkel fiatalabb Rushdie és társai ismertségéhez.
Olvass tovább: http://nol.hu/kultura/20110903-egy_illuziotlan_nevetteto-1189911
Harisankar Parszáí: Négy fal között L’Harmattan, 298 oldal, 2900 forint